Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 38. szám

372 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 38. szám. (2) Az elővezetést — ha jogszabály másként nem rendelkezik — csak az ügyész jóváhagyásával lehet foganatosítani (1955. évi 22. számú törvényerejű rendelet 7. § 4. pont). A jóváhagyásra a) a miniszter, a miniszter által aláírási (kiadmányozási) joggal megbízott személy, valamint b) a tanács végrehajtó bizottságának elnöke, elnökhelyettese és titkára tehet javaslatot. (3) Ha a bírságot megállapító határozatot a tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szervének vezetője hozta, a határozat ellen a végrehajtó bizottság elnökéhez van helye fellebbezésnek. 87. §. E törvény alkalmazása szempontjából a Minisztertanács közvetlen felügyelete alatt működő országos hatáskörű szakigazgatási szervek, illetőleg ezek vezetői — hatáskörük korlátai között — a miniszterekkel azonos elbírálás alá esnek. Az országos hatáskörű szervek területi szakigazgatási szervei a miniszter alá rendelt hasonló szervekkel esnek azonos elbírálás alá. 88. §. Ha az eljárás során jogszabálysértés történt, a jogsérelem megszüntetésén kívül külön kell intézkedni a megállapított hibák és az azokat előidéző okok kiküszöböléséről. 89. §. (1) A 43. § (3) bekezdését, valamint a 69. § (2) bekezdésének b) pontját csak e törvény hatálybalépése után hozott határozatokra lehet alkalmazni. (2) Az 57. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben a bírói út — ha korábbi jogszabály azt nem tette lehetővé — csak e törvény hatálybalépése után megnyílt jogigény érvényesítésére vehető igénybe. (3) A jelen törvény rendelkezéseit honvédelmi igazgatási ügyekben is alkalmazni kell, kivéve ha jogszabály eltérően rendelkezik. 90. §. (1) E törvény az 1957. évi október hó 1. napján lép hatályba. (2) E törvény hatálybalépésével hatályukat vesztik az 1929. évi XXX. törvény még hatályban lévő rendelkezései és az 1954. évi I. törvény. Dobi István s. k., a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Kristóf István s. k., a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára. 1957. évi V. törvény az állampolgárságról. I. FEJEZET. A magyar állampolgárok. 1. §. (1) Magyar állampolgár az, aki a) magyar állampolgár szülő gyermeke; b) a magyar állampolgárságot honosítás vagy visszahonosítás útján megszerzi; c) a jelen törvény hatálybalépésekor magyar ál^ lampolgár volt, hacsak állampolgárságát el nem vesztette. (2) Az állampolgárok között aszerint, hogy ál^ lampolgárságuk milyen jogcímen alapul, megkülönböztetést tenni nem lehet. 2. §. (1) Azt, aki személyi igazolvánnyal, illetőleg magyar útlevéllel vagy annak megfelelő személyi okmánnyal rendelkezik, vagy abba, mint gyermeket vagy gondnokoltat bejegyezték, továbbá azt, akit gyermekvédő otthon nyilvántartó könyvébe jegyeztek be, az ellenkező bizonyításáig magyar állampolgárnak kell tekinteni. (2) Mindaddig, amíg külföldi állampolgársága be nem bizonyul, magyar állampolgárnak kell tekinteni azt is, a) aki a jelen törvény hatálybalépése után Ma-^ gyarország területén született, vagy b) akit mint ismeretlen szülőktől származó személyt a jelen törvény hatálybalépése után Magyarország területén találtak, ha Magyarországon ne-! velkedik, illetőleg nevelkedett. 3. §. (1) Magyar állampolgárrá válik a nem magyar állampolgár szülő gyermeke, ha másik szülőjének a családról, a házasságról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 37—40. §-a értelmében magyar állampolgárnak kell tekinteni. (2) Az a nagykorú személy, aki a jelen törvény hatálybalépése után válik az (1) bekezdés alapján magyar állampolgárrá, a magyar belügyminiszterhez intézett nyilatkozatával bejelentheti, hogy szülőjének magyar állampolgárságát nem kívánja követni. E hatályos nyilatkozatot az utólagos házasságkötés, a teljes hatályú apai elismerés megtöri tente, illetőleg az apaságot (anyaságot) megállapító jogerős ítélet tudomásulvételétől számított egy éven belül teheti meg. Külföldön tartózkodó személy a nyilatkozatot a tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóságnál is meg-> teheti.