Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 25. szám

238 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 25. szám. Vegyes rendelkezések A Legfőbb Ügyészség közleménye. Az 1027 1957. (III. 2.) Korm. határozat alkalmazása körében felmerülő egyes kérdések. Az 1027/1957. (III. 2.) számú kormányhatározatnak az a célja, hogy az 1936. október 23. napja utáni rendkívüli helyzetben előállott zűrzavaros lakásügyi helyzetben a törvényes rendet a lakásbérlet területén is helyreállítsa. Ennek érdekében a határozat 1. pontja lényegében kettős tevékenységgel bízza meg a lakásügyi hatóságokat: a) Az 1956. október 23. és 1957. február hó 15. napja közötti időben lakáskiutalás tárgyában kiadott (általában ideiglenes jellegű) határozatokat felül kell vizsgálni és végleges határozatokat kell hozni. b) Az önkényes lakásfoglalók helyzetét rendezni kell, és velük szemben megfelelő intézkedéseket kell tenni. Az a) ponthoz: Az 1956. október 23. és 1957. február 15. napja közötti kiutaló határozatok felülvizsgalatát az tette szükségessé, hogy az említett időszakban számos kellően ki nem vizsgált, törvénysértő határozat kiadására került sor. A felülvizsgálat cólja az, hogy annak eredményeképpen a lakásügyi jogszabályok rendelkezéseinek megjelelő kiutaló határozatok kerüljenek kiadásra (b. pont.) E határosatoknak természetesen nemcsak formailag, hanem érdemben is meg kell felelniök a lakásügyi jogszabályoknak. Ebből az következik, hogy az említett- időszakban kiadott határozatok felülvizsgálata elsősorban a törvényesség szempontjából történik. Ezért a felülvizsgálat során a lakásügyi jogszabályokba ütköző határozatok helyett a jogszabálynak megfelelő, új határozatot kell hozni. Amennyiben a felülvizsgált határozat a lakásügyi jogszabályoknak — figyelemmel a kormányhatározatban foglaltakra is — megfelelt, akkor az ideiglenes határozat helyett ugyanolyan tartalmú végleges határozat hozatalának van helye. Meg kell jegyezni azonban, hogy az a személy, aki valamilyen kiutaló határozat alapján lakik a lakásban, a 35,1956. (IX. 30.) M. T. rendelet 78. § (2) bekezdése értelmében fellebbezéssel élhet a felülvizsgálat során hozott olyan határozat ellen, melynek értelmében a lakás bérlőjéül véglegesen nem őt, hanem mást jelöltek ki. Az ilyen lakás ugyanis éppen azért, mert a lakó kiutaló határozattal rendelkezik, nem tekinthető üres lakásnak. A 35/1956. (IX. 30.) M. T. rendelet 78. § (1) bekezdése viszont csak az üres lakás kiutalása tárgyában hezott határozat elleni fellebbezést zárja ki. A b) ponthoz: Az 1027/1957. (III. 2.) számú kormányhatározat 2—5. pontja az önkényes beköltözőkkel szemben a 35/1956. (IX. 30.) M. T. sz. rendelettől eltérően intézkedik. Ezért az önkényes beköltözők esetében a fentebb a) a'att foglaltakat a kormányhatározat 2—5. pontjából fo'yó eltérésekkel kell alkalmazni. Az önkényes beköltözőknek — a Korm. határozat szempontjából — több csoportja különböztethető meg: 1. Akik 1956. október 23. és 1SÖ6. december 31. napja között foglaltak el önkényesen valamely helyiséget. A Korm. határoiat 2—5. pontjában foglaltak ezekre a személyekre vonatkoznak. 2. Akik 1956. október 23. előtt, vagy 1956. december 31. után költöztek be önkényesen va!ame:y helyiségbe. Ezekre a Korm. határozat nem vonatkozik, ezekkel szemben a 35/1956. (IX. 30.) M. T. rendelet és ennek végrehajtási rendelete szerint kell eljárni. 3. Akik eredetileg önkényesen foglaltak el ugyan egy helyiséget, később azonban (ideiglenes, vagy végleges) kiutaló határozatot kaptak. Ezeket a személyeket az utólagos legalizálásra figyelemmel nem lehet önkényes beköltözőknek tekinteni. A kormányhatározat 2—4. pontját tehát azokkal szemben lehet alkalmazni, akik valamely helyiséget 1056. ok* túber 23. és december 31. napja között foglaltak el ön-* kényesen, és azt a felülvizsgálat idején is hatósági engedély, vagy kiutaló határozat nélkül használják, feltéve, hogy hajléktalannak tekintendők. Az ebbe a körbe tartozó hajléktalan (Korm. hat. 3. pont) személyekkel szemben nem lehet alkalmazni a 35/1958. (IX. 30.) M. T. rendelet 5. § (2) bekezdését, a 80. § (6) bekezdését és a 82. § (1) bekezdés c) pontját, és őket a Korm. határozat 4. pontja értelmében az általuk elfoglalt lakás bérlőjévé kell kijelölni, feltéve, ha a lakásrendelet egyéb rendelkezései ezt lehetővé teszik. Azokat az önkényes foglalókat viszont, akik nem voltak hajléktalanok, a kormányhatározat 5. pontja értelmében előző lakásukba, vagy ha ez nem lehetséges, szükséglakásba kell költöztetni és ellenük a szabálysértési eljárást is meg kell indítani. Ez a rendelkezés annyiban tartalmaz eltérést a 35 1956. (IX. 30.) M. T. rendelet 80. § (6) bekezdésétől, hogy míg az utóbbi más lakás biztosítása nélkül is lehetővé teszi a kilakoltatást, addig a kormányhatározat 5. pontja legalábbis szükséglakást biztosítását írja elő az 1956. október 23. és december 31. között önkényesen lakást foglaló személyek részére. A végrehajtásra vonatkozó egyéb szabályok azonban az ilyen önkényes beköltözők esetében is mellőzhetők. Tehát: Az önkényes beköltözők fenti 1. alatti csoportjához tartozó személyeket, amennyiben hajléktalanok, az elfoglalt lakás bérlőjéül kell kijelölni, ha a lakásrendelet egyéb rendelkezései ezt nem zárják ki. Ha azonban nem hajléktalanok, akkora 35/1936. (IX. 30.) M. T. rendelet 80. § (6) bekezdése szerint ki kell lakoltatni őket, mégis a?zal az eltéréssel, hogy szükséglakást kell részükre biztosítani. A 2. csoportba tartozó önkényes beköltözőkkel szemben a 35/1956. (IX. 30.) M. T. rendelet szerint kell eljárni. A 3. csoportba tartozó személyek nem tekinthetők ónkényes beköltözőknek. Ha a beköltözés 1956. október 23. és december 31. között történt és az ideiglenes kiutaüó határozat az 1027/1957. (III. 2.) Korm. határozatnak és a lakásrendeletnek megfelelt, végleges kiutaló határozatot kell hozni. Ha ennek törvényes akadálya van, kiiakoltatásuk esetén a 35/1956. (IX. 30.) M. T. rendeletnek és a Vhr-nek a végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseit pontosan meg kell tartani. Számos esetben előfordult, hogy a bérlő eltávozása után a lakásban különböző személyek maradtak vissza (pl. családtagok, albérlők, stb.) Ezek természetesen nem tekinthetők önkényes beköltözőknek. Az 1027/1957. (III. 2.) Korm. határozat az ilyen személyekről nem tesz említést. Felmerül a kérdés, hogy a kormányhatározat alapján lefolytatott felülvizsgálati eljárás senán hogyan kell rendelkezni, az ilyen személyek által lakott lakások felett. A 35/1958. (IX. 30.) M. T. sz. rendelet 80. § (3) bekezdése értelmében a bérleti jogviszony megszűnése után a lakásban jogcím nélkül visszamaradt személyt a lakásból ki kell költöztetni. A kilakoltatott személy elhelyezéséről a lakásügyi hatóság dönt. Természetesen a kilakoltatás során a vésrehajtásra vonatkozó szabályokat is meg kell tartani. E jogszabályi rendelkezés téves értelmezése folvtén egyes lakásügyi halóságck azt a gyakorlatot folytatják, hogy a lakásban visszamaradt személyeket , jogcím nélkül" visszamaradt személyeknek tekintik, a lakást míg indokolt esetben sem nekik utalják ki, hanem kilakoltatásukról intézkednek. A hiv. § (3) bek. azonban a bérleti jogviszony megszűnése után visszamaradt személyekről beszél. A bérleti