Tanácsok közlönye, 1956 (4. évfolyam, 1-60. szám)

1956 / 33. szám

33. szám. TANÁCSOK 433 Olyan intézkedés, előterjesztés, vagy javaslat aláírásira, amely díjmegállapítással, vagy árszabályozással kapcsola­tos, csak sz illetékes árhatósági szerv vezetője, illetve az általa kijelölt személy jogosult. A megyei város- és községgazdálkodási osztályok ha­táskörébe utalt díjmegállapítások közül azokról, amelyek a megye lakosságának egészét érintik, az osztály köteles jelentést tenni a végrehajtó bizottságnak és azokat meg kell küldenie a községi, városi, járási tanácsok végrehajtó bizottságainak is. 3. Az 1. pontban felsorolt helyi árhatóságok árszabá­lyozó hatáskörükben díjat csak akkor állapíthatnak meg, illetve árszabályozó rendelkezést csak abban az esetben adhatnak ki, a) ha az ügynek csupán helyi jelentősége van (pl egy újonnan létesített strandfürdő jegyárai, vagy egy új víz­művel kapcsolatos vízdíjak), b) ha az Egységes Termék- és Árjegyzék a kérdéses 6zolgáltatás díját nem tünteti fel, c) ha az érintett díjat az Országos Tervhivatal elnöke, vagy a város- és községgazdálkodási miniszter országosan egységben, vagy területi hatállyal kötelező móden nem . állapította meg. A díjak kialakításához a termelési költségek mértéke képezi az alapot, a díjaknak azonban magukban kell fog­lalniok a vállalati felhalmozást is. A szolgáltatási díjak sajátossága, hogy azok — azonos szolgáltatás esetén is — helyileg általában különbözőek, ugyanis a szolgáltató- vállalatok önköltségei nem egyenlők, miután azok nagymértékben függnek a termelő berende­zésektől, a helyi viszonyoktól és még sok más tényezőtől. Jellegzetessége árpolitikánknak, hogy a dolgozók első­rendű szükségletét képező szolgáltatások árát viszonyla­gosan alacsony szinten tartja. N Az önköltség megállapítása árvetés alapján történik. Az árvetés a kalkuláció alapján készül, de azzal nem azo­nos. A kalkuláció ugyanis az összes termelési költségeket magában foglalja, míg az árvetésbe csak azokat a költsé­geket szabad felvenni, amelyek árképző tényezőnek figye­lembe vehetők. Általános irányelv, hogy nem szabad a termelői árak megállapításánál figyelembe vénni azokat a költségeket, melyek ^a normák' túllépéséből állottak elő. Ez az elv egy­aránt érvényesül az anyag- és időnormák tekintetében. Hasonlóképpen nem vonhatók be az árvetésbe általában azok a költségek, melyek kellő gondosság mellett nem me­rülnek fel, így elsősorban a nem tervezhető költségek. A fürdő mellékszolgáltatások díjai közül például a lepedőköicsönzés díjának megállapításánál a következő adatokból kell kiindulni: 1. Elhasználódási idő és mosások száma; 2. Közületi beszerzési ár Ft/db; 3. Amortizáció (Beszerzési ár osztva a mosások szá­mával); 4. Mosási költség; 4 5. Egyéb költség; 6. Egy szolgáltatásra eső önköltség összesen; 7. Forgalmi adó;. 8. Nyereség. Az ár kialakításánál figyelembe kell venni a hasonló termék, vagy szolgáltatás érvénybenlévő árait, illetve dí­jait és gondos elemzés alapján kell megállapítani az indo­kolt eltérés mértékét. Szem előtt kell tartani a lakosság és a népgazdaság érdekeit, tehát arra kel! törekedni, hogy a megállapított ár, vagy díj biztosítsa a vállalatok gazda­ságos működését, ugyanakkor érvényesüljenek a szociál­politikai, egészségügyi stb. szempontok is. Az árak (dí­jak) feszített volta, valamint a forgalmiadó kulcsok helyes megállapítása arra készteti a vállalatokat, hogy önköltsé­güket minél erőteljesebben csökkentsék a laza ármegálla­pítás, vagy a heiytelen forgalmir.dó kulcs ezzel szemben könnyelmű gazdálkodásra csábít. A helyi szolgáltató vállalatok által nyújtott szolgáltatá­sok díjainak szabályozásával kapcsolatos minden kérelmet a területileg illetékes helyi árhatóságnál kell előterjesz­teni, még abban az esetben is. ha a díj megállapítása, \agy módosítása nem tartozik a helyi árhatóság hatás­körébe. 4. Az 1. pont alatt felsorolt helyi árhatóságok az általuk megállapított díjakról, illetve árszabályozó intézkedéseikről — melyeknek egy-egy másolati példányát a kiadás után azonnal meg kell küldeniük a V. K. G. M. Főkönyvelősé­gének — időrendi nyilvántartást kötelesek vezetni. Fél­évenként (elsőizben 1956. június 30-án) jelenteni tartoz­nak a V. K. G. M. Főkönyvelőségének, hogy a tárgyidő­szakban hány díjmegállapítást, illetve árszabályozó ren­delkezést adtak ki, közölve egyben, hogy a díjmegállapí­tásokkal kapcsolatban milyen problémák, vagy vitás kér­dések merültek fel és, hogy milyen javaslataik vannak az árhatósági jogkör megoszlására, az ármunka szervezésére vonatkozóan. 5. Az lt pont alatt felsorolt helyi árhatóságok árszabá­lyozási hatásköre sem az általuk, sem a felsőbbfokú ári hatóságok által megállapított szolgáltatási díjak megvál­toztatására nem terjed ki. Fennálló díjak módcsítí--:ára vonatkozó javaslatokat tehát ezek a szervek minden eset­ben a V. K. G. M. Főkönyvelőségéhez tartoznak jóváha­gyás végett megküldeni. így pl. a már megállapított helyi közúti villamos viteldíj, a helyi strandfürdő díja, víz- és csatornadíj stb. csak a V. K. G. M. előzetes jóváhagyásá­val változtatható meg. A jóváhagyást kérő javaslatnak tar­talmaznia kell a díjmódosítási kérelem részletes indoko­lását, egy az önköltségből kiinduló kalkulációt (2% ha­szon és a forgalmi adó figyelembevételével), továbbá a

Next

/
Thumbnails
Contents