Tanácsok közlönye, 1955 (3. évfolyam, 1-76. szám)

1955 / 27. szám

346 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 27. szám. III. Termelési (költségek elszámolása (Bruttói eredmény, elszámolás.) • > 3. A számszerű és szöveges beszámolójelentést 7 példányban kell jelen utasítás mellékletében foglaltak ,'szetrint elkészíteni * (6 példány benyújtandó, egy pedig a (vállalati példány.) Tekintettel arra, hogy az építőipari mérlegbeszámoló garnitúra 6 példányból áll, a 7, példányt a vlkg. szerveik toizto'sítsák a részükre megküldött garnitúrából. 4. Az illetékes vkg. szervek tartoznak a benyújtott (mérlegbeszámolókat számszerű és tartalmi szempontból egyaránt azonnal felülvizsgálni, a hibákat kijavíttatni és © benyújtástól számított 10 napon belül jóváhagyás felől dönteni. A jóváhagyást a mérleg 4. oldalának hátlapján előnyomott szöveg kitöltésével és aláírásával kell eszközölni. A jóváhagyott vállalati mérlegbeszámoló egy-egy példányát az illetékes Vkg. szerv köteles megküldeni a megyei tanács pénzügyi osztályának, a Magyar Nemzeti Bank, illetve a Magyar Beruházási (Bank területileg illetékes fiókjának. a KSH. terület szerint illetékes megyei, illetve Budape'st városi igazgatóságának, a V. K. G. M. Főkönyvelőségének, egy példány pedig a vkg. szervnél marad. 5. A vállalatok rész'ére szükséges mérlegbeszámoló nyomtatványokat, valamint a vkg. szervek cisszesítő (munkájához szükséges példányokat a Nyomtatványellátó (Vállalat, illetve az É. M. Lapkiadó Vállalat útján a főVárosi, megyei, magyeii jogú városi tanácsok vkg. szerveinek megküldöm. A nyomtatványokai tehát nem kell megrendelni. 6. A vkg. szervek összesítő munkájára vonatkozó előírásokat és határidőket a Minisztériumi Főkönyvelőség külön leiratban közli. Előadó: Kiss Gyula, tehefon: 125—330. Nezvál Ferenc s. Üt., a miniszter első helyettese. * Az utasítás mellékletét az érdekeltek különlenyomatban kapják meg. Az országos vízügyi főigazgató 682/23—7/1955. (P. K. 17.) O. V. F. számú utasítása a fúrt kutak helyének kitűzésével, létesítésével és felújításával kapcsolatos egyes kérdések szabályozásáról. A vízbeszerzés céljait szolgáló fúróit kutak helyének kitűzésével kapcsolatos egyes kérdések kellőképpen eddig nem nyertek rendezési. Részben ennek tulajdonítható, hogy a mélyfúrású kutak vízjogi engedélyezése tárgyában kiadott 682/25/2/1954. OVF. sz. főigazgatói utasításban foglaltakat a beruházók és kivitelezők nem tartják meg. Az is gyakran előfordul, hogy a szakintézmények által kitűzött kutak helyét egyes szervek indokolatlanul megváltoztatják, nem használják ki a kisebb mélységekben fekvő rétegek vizét és indokolatlanul nagy mélységű kutak fúrására törekszenek. Nem teljesítik továbbá a fúrási adatok bejelentésére vonatkozó előírásokat sem, amivel hátráltatják a mélységbeli vízkincs számbavételét; Mindezekkel súlyosan sértik a népgazdaság érdekeit és megakadályozzák a vizekkel való észszerű gazdálkodásti A mélyfúrású kutak leggazdaságosabb létesítése és felújítása, továbbá a mélységbeli vízkincs védelmének és mielőbbi teljes számbavét elének biztosítása érdekében — a város- és községgazdálkodási miniszterrel, a pénzügyminiszterrel, az egészségügyi miniszterrel és a földtani főigazgatóval egyetértésben — az alábbiakat rendelem: 1. A vízbeszerzés célját szolgáló mélyfúrású kút helyét az Állami Földtani Intézet szakvéleménye alapján csak megfelelő szakmai felkészültségű szerv (ezek: Város- és Községgazdálkodási Minisztérium, Országos Földtani Főigazgatóság, Állami Földtani Intézet, Mélyépítési Tervező Iroda, Földmérő- és Talajvizsgáló Iroda, Állami Mélyfúró Vállalatok Hidrogeológiai Szolgálata) tűzheti ki. A kitűzött kút helyét a területileg illetékes elsőfokú vízügyi hatóság (vízügyi igazgatóság) — az illetékes állami közegészségügyi felügyelő meghallgatásával — a fúrott kútra vonatkozó ideiglenes, illetőleg végleges vízjogi engedélyben rögzíti. A kitűzött kúthelyet más szervek nem változtathatják meg. 2. A mélyfúrású kutak leggazdaságosabb létesítése, felújítása, valamint a mélységbeli vízkincs védelme érdekében: a) a fúrott kút tervezésénél az előírt mennyiségi és minőségi igényeket gazdaságosan kielégítő első megfelelő vízadóréteg feltárását kell előirányozni, fúrás közben pedig az elért és kedvezőnek mutatkozó rétegeket ki kell próbálni; b) ha a mélyfúrás során az előirányzott mélység elérése előtt sikerül megfelelő mennyiségű és minőségű vizet feltárni, a fúrást a kifolyó víz biztosítása érdekében csak akkor szabad folytatni, ha a gazdaságossági szempontok mérlegelésével azt az Állami Földtani Intézet véleményezi; c) ha az előirányzott mélységben lévő vízadó rétegekből a vízigény mennyiségileg és minőségileg biztosítva van, kizárólag térszint felett kifclyó víz biztosítása céljából a fúrott kutat továbbmélyíteni nem szabad. 3. A mélységbeli vízkincs számbavétele érdekében a mélyfúrású kutak munkálatai során a MNOSZ 5199—53 számú szabványnak megfelelően a kivitelező rétegmintákat köteles venni, amelyeket a helyszínen tartozik tárolni. A munka befejezése után a kivitelező a rétegminták egy sorozatát közvetlenül az Állami Földtani Intézethez köteles beküldeni. Próbafúrás esetén ezenkívül a kivitelező a következőket köteles —ugyancsak közvetlenül — az Állami Földtani Intézettel közölni: a próbafúrás alkalmával elért legnagyobb mélységet, a mélységek pontos megjelölésével azokat a rétegeket, ahol vizet értek, a mélyfúrással nyert víz vegyi szempontból megállapított minőségét és hőmérsékletét, és ha a vizet több szintből fakasztották, az egyes szintekből fakasztott víz mennyiségét, minőségét és hőfokát,