Tanácsok közlönye, 1954 (2. évfolyam, 1-81. szám)

1954 / 68. szám

748 TANÁCSOK KÖZLÖNYE R8. szám. (2) A III. csoportba tartozik az is, aki­nek munkaképessége üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében hat­vanhét százalékot elérő, de kilencven szá­zalékot meg nem haladó mértékben csök­kent. R. 28. §. A rokkantsági nyugdíjat a hatvana­dik, illetőleg nőknél az ötvenötödik éleiív betöltése után a rokkantság súlyosbodása miatt felemelni nem lehet. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha az üzemi baleset vagy a foglalko­zási betegség következtében előállott rokkantság súlyosbodik. R. 29. §. Annak rokkant-ági ellátását, aki a T. hatálybalépésének időpontjában rokkantság miatt ellátásban részesült, állapotváltozás esetében azok­nak a jogszabályoknak alkalmazásával kell mó­dosítani, amelyeknek alapján a rokkantság címén járó ellátást elsőízben megállapították. R. 30. §. A T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított ellátás esetében rokkantnak azt kell tekinteni, aki mun­kaképességét legalább kétharmadrészben elvesz­tette, a volt bányanyugbérbiztosítcttak és az 1928. évi XL. törvény 4. §-ának hatálya alá tartozó sze­mélyek esetében pedig azt, aki munkaképességé­nek legalább a felét elvesztette. T. 22. §. Nyugdíjkiegészííés címen az 1045. év január hó 1. napja óta munkaviszonyban töltött minden év után a törzsnyugdíj egy százaléka jár. R. 31. §. A vállalati nj'ugdíjbiztosíiásban és a nyomdász segélyző egyesületekben az 1946. évi augusztus hó 1. napja után járulék fizetéssel meg­szerzett tagsági időt nyugdíjkiegészítés szempont­jából kétszeresen kell számítani. R. 32. §. A nyugdíjazást követően munkában töltött évek után járó l°'o-os nyugdíjkiegészítést csak a munkaviszony megszűnése után lehet kérni. A nyugdíjkiegészítés a kérelem előterjesz­tését követő hónap első napjától jár. A rokkant­sági nyugdíjas ilyen kérelmet csak az ötvenötö­dik életévének betöltése után terjeszthet elő. T. 23. §. (1) Az öregségi és a rokkantsági nyug­díj összege a nyugdíj megállapításánál fi­gyelembevett munkabérnél több nem le­het. (2) Az öregségi nyugdíj legkisebb összege havi ötszáz forint^ illetőleg — ha a nyug­díj megállapításánál figyelembevctt mun­kabér hetvenöt százaléka ennél kevesebb — a munkabér hetvenöt százílékának meg­felelő összeg. (3) A rokkantsági nyugdíj legkisebb ösz­szege havi ötszáz forint, illetőleg — ha a nyugdíj megállapításánál figyelembevctt munkabér ennél kevesebb — a munkabér­nek megfelelő összeg. R. 33. §. (1) Annak, aki az államhatalom, ille­tőleg az államigazgatás szerveinél (intézeteinél, intézményeinél) az 1951. évi december hó 31. napján nyugellátással járó állásra kinevezett al­kalmazott (korhatáron aluli nyugdíjas) volt, fenntartott nyugdíjigénnyel rendelkezett és a nyugellátás feltételeként megállapított legrövi­debb időt eddig az időpontig már munkaviszonyn ban eltöltötte, a T. alapján nem lehet kisebb ösz­szegű nyugellátást megállapítani, mint amilyen összegű ellátás az 1951. évi december hó 31. nap­ján az akkor érvényben volt szabályok szerint részére járt volna. (2) Az (1) bekezdésben foglalt e rendelkezési a Vasutak és a Magyar Posta, valamint az állam­mal a nyugellátás szempontjából viszonosságban álló intézménvek alkalmazottaira is alkalmazni kell. (3) Annak, aki az 1951. évi december hó 31. napján vállalati nyugdíjbiztosított volt és a nyug­díj feltételeként megállapított várakozási időt eddig az időoonfg már megszerezte, a T. alapján nem lehet kisebb összegű nyugdíjat megáll; pí­tani, mint amilyen összegű nyugdíj járt volna ré­szére akkor, ha a biztosítási eset az 1951. évi de­cember hó 31. napján következett volna be. (4) Annak, aki a bányanyugbérbiztosítás szabá­lyai szerint a nyugbér feltételeként megállapíioít várakozási időt az 1951. évi december hó 31. nap­jáig már megszerezte, a T. alapján nem lehet kisebb összegű nyugellátást megállapítani, mint amilyj n összegű nyugbér a bányanyugbérbiztosítás .sza­bályai szerint megilletné. A bányanyugbr-i b> t<­sítás szabályai szerint járó nyugbér összegének kiszámításénál azonban csak a bányanyugberbiz­tosításban töltött időt lehet figyelembe venni. (5) Az (1)—(4) bekezdésben foglalt rendelkezi ­sek a hozzátartozók részére járó ellátások össze­gének megállapítása tekintetében is irányadók. R. 34. §. A nyugdíj legkisebb összegére vonat­kozó rendelkezések alkalmazásánál a nyugdíjast megillető családi pótlékot és házastársi pótlékot figyelmen kívül kell hagyni. T. 24. §. (1) Az özvegyi nyugdíj az elhalt férj részére öregség esetére járó nyugdíj ötven százaléka. (2) üzemi baleset vagy foglalkozási be­tegség következtében meghalt férj özve­gyének nyugdíja a férj részére öregség esetére járó nyugdíj hetven százaléka.

Next

/
Thumbnails
Contents