Tanácsok közlönye, 1954 (2. évfolyam, 1-81. szám)

1954 / 68. szám

748 TANÁCSOK KÖZLÖNYE R8. szám. (2) A III. csoportba tartozik az is, akinek munkaképessége üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében hatvanhét százalékot elérő, de kilencven százalékot meg nem haladó mértékben csökkent. R. 28. §. A rokkantsági nyugdíjat a hatvanadik, illetőleg nőknél az ötvenötödik éleiív betöltése után a rokkantság súlyosbodása miatt felemelni nem lehet. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha az üzemi baleset vagy a foglalkozási betegség következtében előállott rokkantság súlyosbodik. R. 29. §. Annak rokkant-ági ellátását, aki a T. hatálybalépésének időpontjában rokkantság miatt ellátásban részesült, állapotváltozás esetében azoknak a jogszabályoknak alkalmazásával kell módosítani, amelyeknek alapján a rokkantság címén járó ellátást elsőízben megállapították. R. 30. §. A T. hatálybalépése előtt érvényben volt jogszabályok alapján megállapított ellátás esetében rokkantnak azt kell tekinteni, aki munkaképességét legalább kétharmadrészben elvesztette, a volt bányanyugbérbiztosítcttak és az 1928. évi XL. törvény 4. §-ának hatálya alá tartozó személyek esetében pedig azt, aki munkaképességének legalább a felét elvesztette. T. 22. §. Nyugdíjkiegészííés címen az 1045. év január hó 1. napja óta munkaviszonyban töltött minden év után a törzsnyugdíj egy százaléka jár. R. 31. §. A vállalati nj'ugdíjbiztosíiásban és a nyomdász segélyző egyesületekben az 1946. évi augusztus hó 1. napja után járulék fizetéssel megszerzett tagsági időt nyugdíjkiegészítés szempontjából kétszeresen kell számítani. R. 32. §. A nyugdíjazást követően munkában töltött évek után járó l°'o-os nyugdíjkiegészítést csak a munkaviszony megszűnése után lehet kérni. A nyugdíjkiegészítés a kérelem előterjesztését követő hónap első napjától jár. A rokkantsági nyugdíjas ilyen kérelmet csak az ötvenötödik életévének betöltése után terjeszthet elő. T. 23. §. (1) Az öregségi és a rokkantsági nyugdíj összege a nyugdíj megállapításánál figyelembevett munkabérnél több nem lehet. (2) Az öregségi nyugdíj legkisebb összege havi ötszáz forint^ illetőleg — ha a nyugdíj megállapításánál figyelembevctt munkabér hetvenöt százaléka ennél kevesebb — a munkabér hetvenöt százílékának megfelelő összeg. (3) A rokkantsági nyugdíj legkisebb öszszege havi ötszáz forint, illetőleg — ha a nyugdíj megállapításánál figyelembevctt munkabér ennél kevesebb — a munkabérnek megfelelő összeg. R. 33. §. (1) Annak, aki az államhatalom, illetőleg az államigazgatás szerveinél (intézeteinél, intézményeinél) az 1951. évi december hó 31. napján nyugellátással járó állásra kinevezett alkalmazott (korhatáron aluli nyugdíjas) volt, fenntartott nyugdíjigénnyel rendelkezett és a nyugellátás feltételeként megállapított legrövidebb időt eddig az időpontig már munkaviszonyn ban eltöltötte, a T. alapján nem lehet kisebb öszszegű nyugellátást megállapítani, mint amilyen összegű ellátás az 1951. évi december hó 31. napján az akkor érvényben volt szabályok szerint részére járt volna. (2) Az (1) bekezdésben foglalt e rendelkezési a Vasutak és a Magyar Posta, valamint az állammal a nyugellátás szempontjából viszonosságban álló intézménvek alkalmazottaira is alkalmazni kell. (3) Annak, aki az 1951. évi december hó 31. napján vállalati nyugdíjbiztosított volt és a nyugdíj feltételeként megállapított várakozási időt eddig az időoonfg már megszerezte, a T. alapján nem lehet kisebb összegű nyugdíjat megáll; pítani, mint amilyen összegű nyugdíj járt volna részére akkor, ha a biztosítási eset az 1951. évi december hó 31. napján következett volna be. (4) Annak, aki a bányanyugbérbiztosítás szabályai szerint a nyugbér feltételeként megállapíioít várakozási időt az 1951. évi december hó 31. napjáig már megszerezte, a T. alapján nem lehet kisebb összegű nyugellátást megállapítani, mint amilyj n összegű nyugbér a bányanyugbérbiztosítás .szabályai szerint megilletné. A bányanyugbr-i b> t<sítás szabályai szerint járó nyugbér összegének kiszámításénál azonban csak a bányanyugberbiztosításban töltött időt lehet figyelembe venni. (5) Az (1)—(4) bekezdésben foglalt rendelkezi sek a hozzátartozók részére járó ellátások összegének megállapítása tekintetében is irányadók. R. 34. §. A nyugdíj legkisebb összegére vonatkozó rendelkezések alkalmazásánál a nyugdíjast megillető családi pótlékot és házastársi pótlékot figyelmen kívül kell hagyni. T. 24. §. (1) Az özvegyi nyugdíj az elhalt férj részére öregség esetére járó nyugdíj ötven százaléka. (2) üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében meghalt férj özvegyének nyugdíja a férj részére öregség esetére járó nyugdíj hetven százaléka.