Tanácsok közlönye, 1954 (2. évfolyam, 1-81. szám)

1954 / 37. szám

398 -HELYI TANÁCSOK KÖZLÖNYE 37. szám. lül az ápolóvágások fatömegét 10%-ról 32%-ra emelték. A mesterséges erdőfelújításoknál és az er­dőtelepítéseknél a népgazdaság fában mutatkozó szükségleteit figyelembsvéve hozzákezdtek az erdők jafajösszeíéíelének megjavításához, főképpen fenyő és gyorsannövő nemesnyárak telepítéséval. Meg­kezdték a mezővédő erdősávok telepítését és a le­gelők fásítását. Ezen munkák végrehajtása során kialakult és megszilárdult az erdőgazdaság szervezete és emel^ kedett a dolgozók politikai, és szakmai képzettsége. Az erdőgazdasági termelés azonban a felsorolt eredmények ellenére még nem teljesen mentes a fel­szabadulás előtti kapitalista rablógazdálkodás ma­radványaitól. Erdeinkben még a nem kívánatos tarvágások a jellemzőek. Erdei szállítópályák hiányában sokhe­lyütt vágáséreít faállományokat nem tudnak ki­vágni és helyettük középkorú faállományokat ter­melnek ki. Az ápolóvágásoknál sokszor a jó növe­kedésű állományokban a faanyagnyerés és az ipari­fa kihozatali százalék növelése érdekében kivág­ják a továbbtenyésztésre alkalmas javafákat, túl­gyérííik a faállományokat, a rossz növekedésű ál­lományokban pedig elhanyagolják az ápolóvágá­sokat. : , Az erdőfelújításoknál és erdőtelepítéseknél az el­ültetett csemete minősége és a rossz munka miatt, a fejlődés ellenére még alacsony a megmaradás. Az erdőgazdasági munkák gépesítése terén alig történt előrehaladás. A közbirtokossági és községi erdők túlgyors ütemű állami kezelésbe vétele jelentős mértékben csökkentette a lakosság fával való ellátottságát. A nem állami tulajdonbari lévő erdőkben, facsoportok­ban és fasorokban gyakorolható fahasználat erős korlátozása, valamint a kötelező fabeszolgáltatás bevezetése érdektelenné tette a lakosságot a fásí­tásban. Ezek a hibák az erdészet egész területére kihat­nak. Akadályozzák a tervezés, bérezés, oktatás, tu­dományos kutatás és egyéb feladatok helyes meg­szervezését. A felsorolt hibák mielőbbi kiküszöbölése és az erdőgazdasági termelés fejlesztése érdekében szük­séges az erdőtelepítések és fásítások további elter­jesztése, a minőségi csemetetermelés megszerve­zése, az erdőápolás, fakitermelés és erdőfelújítás szabályozása, az erdők feltártságának növelése, az erdei munkák gépesítésének meggyorsítása s az erdőgazdasági termelés szakirányításának, az er­dészeti oktatásnak, a tudományos munkának és propagandának megjavítása. II. Az erdőtelepítések és fásítások. A felszabadulás előtti Magyarországon, mint ál­talában a kapitalista országokban mindenütt, kevés gondot fordítottak a fával borított terület növelé­sére. Évente átlagosan csak mintegy 3400 hektár területet erdősítettek és fásítottak be. A felszabadulás után e téren sikerült számottevő eredményeket elérni. Az erdőgazdaságok és erdőte­lepítő állomások évről-évre növelték az erdőtelep!* tés és fásítás mértékét, s 1953-ban már 28.500 hek­tár területen telepítettek új erdőt és végeztek fásí­tást. Az elkövetkezendő években tovább kell fokozni az erdőtelepítés és fásítás mértékét. 1. A Földművelésügyi Minisztérium erdészeti fő­igazgatósága és az Országos Vízügyi Főigazgató­ság biztosítsa a hullámtéri fásítások tovább folyta^ tását. A hullámterek fásítását valamennyi folyó hullámterére ki kell terjeszteni. A végrehajtás ^sor­rendjében először a hullámtereken már hreiglévő fá­sított területek — erdők, védőfüzeseik — korszerű átalakítását kell elvégezni, a továbbiakban pedig a mezőgazdasági termelésre nem alkalmas hullám­téri területek fásítását kell végrehajtani. 2. A gazdasági fásítások terén sorrendileg a me­zőgazdasági termelésre nem alkalmas területek befá­sítására, a mezővédő erdősávok telepítésének foljM tatására, a lege'.őfásítás széleskörű kiterjesztésére és a közlekedési utak, öntözőcsatoirnák, patakok mentének befásítására kell törekedni. a) Az állami és közületi tulajdonban lévő mező­gazdasági művelésre gazdaságosan és tartamosán nem hasznosítható parlagokat, sovány, sekély ta­lajú, köves, kavicsos, futóhomokos területeket a ke­zelő szerv a második ötéves terv végéig köteles beerdősíteni. b) A kísérleti- és tangazdaságok, az állami és egyéb célgazdaságok földjein folytatni kell, a ter­melőszövetkezetekben, és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok földjein pedig, főképpen az áU landó utak, vízfolyások stb. mentén, hatékonyan elő kell segíteni a mezővédő erdősávok telepítését.­c) A földművelésügyi miniszter segítse elő a le­gelőfásítás mielőbbi végrehajtását. Ennek érdeké­ben a legelőket az ország egész területén szaka­szokra kell osztani, továbbá a legelők és a legeltetési szakaszok határain a fűhozam növelése érdekében védcerdősávokat kell telepíteni. A kopárcsodó víz­mosásos legelőrészleteiket, valamint a vízválasztód kat a talajpusztulás megakadályozása érdekében be kell erdősítési. d) A közlekedés- és postaügvi miniszter fordít­son fokozott gondot az utak, vasutak, entözőcsator­nák, vízfolyások mentének fasorokkal és részben erdősávokkal való szegélyezésére. E feladatok kö­zül sorrendileg előre kell venni a hófúvással ve­szélyeztetett út- és vasútszakaszek mentén hófogó erdősávok létesítését. e) A város- és községgazdálkodási miniszter se­gítse elő a községfásítást, a tanyák körüli fásítást és általában a városokban és községekben minden befásítható területnek fákkal való beültetéséi. /) A könnyűipari miniszter fordítson fokozott gon­dot a nemes fűztelepek területének növelésére. 3. A földmüvelésügyi miniszter fordítson fokozott figyelmet a mintegy 210.000 hektárt kitevő kopár terület befásítására.

Next

/
Thumbnails
Contents