Tanácsok közlönye, 1954 (2. évfolyam, 1-81. szám)

1954 / 36. szám

392 HELYI TANÁCSOK KÖZLÖNYE 36. szám 3.590—209/1954. P. M. A kötelező tűzbiztosítással kapcsolatos kártérítési érték megállapításának szabályozása. A kötelező tűz- és jégbiztosítás bevezetésére vonatkozó 67/1952. (VIII. 12.) M. T. számú rendelet 6. §-ának (2) bekedésében foglalt felhatalmazás alapján — a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben —. a következőket rendelem: 1. §• A tűzkárt szenvedett termények kártérítési alapját az állami felvásárlási szervek által alkalmazott állami szabad felvásárlási ár alapján kell meghatározni. Olyan terménynél, amelynek állami szabad felvásárlási ára nincs, a kártérítés alapjául szolgáló árat a földművelésügyi miniszter a 82/1951. (III. 21.) M. T. számú rendelet szerint illetékes miniszterrel egyetértésben állapítja meg. 2. §. (1) Termeltető vállalat útján szerződéssel termelt növényeknél a kártérítés alapja a szerződésben megállapított átvételi alapár, továbbá a tűzkárt szenvedett termés kat. holdankénti bizonyítható terméseredményétől függően járó prémium és a szerződésben biztosított, térítés nélküli természetbeni juttatások és kedvezmények pénzértéke. (2) Ha a tűzkárt szenvedett termény bizonyíthatóan eltért a szerződésben kikötött minőség.i feltételektől, a szerződéssel termelt növények, vetőmagvak és nemesuett vetőmagvak árát megállapító utasításokban szabályozott módon minőségi hiány miatt levonásnak van helye. 3. §. Ha a biztosított a kár megállapításának időpontjában beadási kötelezettségének még nem tett eleget, a beadásra megállapított teljes mennyiség után a beadási árat kell alkalmazni. Amennyiben a biztosított igazolja, hogy az előírt beadási kötelezettségének teljes egészében eleget tett, a beadott, de legfeljebb az elégett mennyiség után, a beadási ár és az állami szabad felvásárlási ár közötti különbözetet az Állami Biztosító utólag megfizetni tartozik. Az igazolás céljára az Állami Biztosító megfelelő űrlapot rendszeresít, amelyen a községi tanács a beadás teljesítését igazolja és azt az Állami Biztosítóhoz való továbbítás végett a károsultnak kiszolgáltatja. A termésben bekövetkezett tűzkárok kártérítési alapja az állami szabadfelvásárlási ár, amelyből aszerint, hogy a tűzkár mikor következett be, az aratási, betakarítási, cséplési, szállítási és egyéb fel nem merült (pl. tisztítási, csomagolási) költséget le kell vonni. A levonás mérvét az Állami Biztosító a fennálló rendelkezések és a káreset helyén és idejében alkalmazott árak és munkabérek figyelembevételével esetenként állapítja meg. 5. §. (1) Ha a 67/1952. (VIII. 12.) M. T. sz. rendelet 3. §-a alapján biztosított termék ég el, a kártérítés alapját az illetékes miniszter által a késztermékre megállapított termelői ár képezi. (2) A termékké való feldolgozás alatt elégett termény kártérítési alapja a termény állami szabad felvásárlási ára, amelyhez a feldolgozás mérvének megfelelő, ténylegesen felmerült és, igazolt költségek járulnak. 6. §. (1) A kötelező biztosítás hatálya alá tartozó, tűzkárt szenvedett állatokért járó kártérítést, ha minőségi tenyészállatról vagy nem kiváló minőségű tenyészállatról vagy haszonállatról van szó, a mindenkor érvényes árhatósági utasításban szabályozott és az állami felvásárló szervek által a tűz helyén és idejében alkalmazott árak, ha vágóállatról van szó, a vágóállatok felvásárlását végző állami vállalat részére megállapított átvételi árak alapján kell kiszámítani. (2) A kártérítésnél alkalmazandó fent megjelölt árakból a károsultat terhelő, de nem teljesített átadási költségeket le kell vonni. Ugyancsak levonásba kell hozni a nem teljesített átvételi feltételek (miskárolás, oltás, mérlegelés stb.) ellenértékét is. (3) A szerződéssel lekötött állatok után járó kártérítés alapja a szerződésben megállapított ár. 7. §. A kár megállapításánál a tűzkárt szenvedett termés, termény, termék és állatok felhasználható vagy értékesíthető maradványának értékét a kártérítési összegből le kell vonni. 8. §. A tűzbizlosítási kártérítési érték megállapítására vonatkozó 3590—9,1952. P. M. számú együttes utasítás (Pénzügyi Közlöny 74. sz.) a mellékletével együtt hatályát veszti. Olt Károly s. k., pénzügyminiszter. A közlekedés- és postaügyi miniszternek és a Központi Statisztikai Hivatal elnökének 87/112 1954. Tg. É. V. 22.) K. S. H. számú utasítása a gépjárművek egyszeri bejelentéséről. 1. §• (1) Az államhatalom és az államigazgatás szervei, intézetei és intézményei, a tervkötelezett vállalatok, a földművesszövetkezetek, a termelőszövetkezetek, a . termelőszövetkezeti csoportok, a kisipari szövetkezetek és a társadalmi szervezetek kötelesek az általuk üzembentartett gépjárművekről az 1954 .évi május hó 31-i állapotnak megfelelően bejelentést tenni. (2) Az (1) bekezdésben említett bejelentést a jelen utasítás mellékletét képező minta szerint házilag előállított kimutatáson, három példányban 1954. évi június hó 15. napjáig kell megtenni az illetékes minisztérium (főhatóság) központi gépkcísielőadójához (szállítási osztályához). A kimutatás negyedik példánya az adatszolgáltatónál marad. (3) A minisztériumok (főhatóságok) központi gépkocsielőadói kötelesek a bejelentések teljesítését és helyességét ellenőrizni, valamint ezek alapján vállalatonként