Tanácsok közlönye, 1954 (2. évfolyam, 1-81. szám)

1954 / 7. szám

7. szám. HELYI TANÁCSOK KÖZLÖNYE 85 (2) A helyi árhatóságnak ez Egységes Termék és Árjegyzékben nem szereplő termékek árának a jelen utasítás 1. §-a szerint saját hatáskörében történt megállapításánál ezt kell szem előtt tartania, hogy hasonló minőség és kivitel esetén Gz ár az Egységes Termék- és Árjegyzékben feltüntetett árakhoz .arányos legyen. (3) A helyi árhatóság az 1. §-ban körülírt hatáskörben az ármegállapításnál az Egységes Termék- és Árjegyzékben feltüntetett áraktól felfelé vagy lefelé 15%-kai eltérhet, abban az esetben, ha a termék minősége, mérete vagy kivitele eltér ez árjegyzékben feltüntetett termék minőségétől, méretétől vagy kivitelétől és az eltérést a tényleges önköltség indokolttá teszi. (Pl. az ármegállapításra kerülő termék kézműipari kivitelben készült, míg az árjegyzék! adatok mechanikai eljárással készült termékre •vonatkoznak.) Ilyen eltérésnek helye azonban csak az alább felsorolt cikkcsoportokban lehet: a) sajátosan helyi jellegű mezőgazdasági szeráruk; b) helyi anyagokból termelt építőanyagipari termékek (tégla, cserép, égetett mész kivételével); c) a hulladéktól és maradékbői készüli textilkonfekcióipari termékek; d) tájigényes ruházati cikkek: e) bőrhulladékból készült cipőipari termékek; f) szőrmeáruk; g) népművészeti és háziipari ruházati termékek, kosáraruk, fazekas-áruk é9 más hasonló termékek; h) hulladék- és selejtfonalból készült kötött-: hurkoltés rövidáru; i) népművészeti motívumokkal, faragásokkal készített tájigényes berendezési tárgyak; j) ajándékáruk, bazáráruk. 3. §. A helyi árhatóság által megállapított árakból az érvényben lévő forgalmiadé kulcsok vagy tételeknek megfelelő edóösszeget le kell róni. 4. §. A helyi tanácsok felügyelete alá tartozó ipari vállalatok (tanácsi helyi ipari vállalatok) és kisipari szövetkezelek által termelt textilkonfekcióipari termékeknek a helyi kiskereskedelem részére vagy a termelő vállalat nyílt árusítási üzletében való értékesítése esetén a helyi árhatóság az árjóváhagyással egyidejűleg dotációt állapíthat meg. Ilyen árkiegyenlítésnek azonban kizárólag csak a könnyűipari miniszter által kijelölt cikkekre és az általa meghatározott kere'.ek között lehet helye. 5. §. (1) A helyi árhalóság azokban az esetekben, amikor a jelen utasítás szerint ármegállapító hatásköre nincsen, a hozzáérkezett ármegállapííási kérelmeket köteles a részletes felülvizsgálatát tanúsító záradékkal ellátva a beérkezés öl számított négy napon belül a Könnyűipari Minisztériumhoz továbbítani. (2) A helyi árhatóság a saját hatáskörében kiadott ármegállapító (árjóváhagyó) í enciülkezésénck másolatát nyilvántartásba-vétel végett minden esetben köteles megküldeni a Könnyűipari Minisztériumnak. (3) A Könnyűipari Minisztérium a hozzá beérkezett ármegállapító (árjóváhagyó) rendelkezések másolatait felülvizsgálja abból a szempontból, hogy a megállapított árak a jelen utasítás 1- és 2. §-ai rendelkezéseinek megfelelnek-e. A Könnyűipari Minisztérium a helyi tanácsok által megállapított árakat szükség esetén hatályon kívül helyezheti abban az esetben, ha a jelen utasítás 1. és 2. §-ában foglaltaknak nem felelnek meg. fíerczeg Fere?ic s. k, az Országos Tervhivatal elnökének első helyettese. Felvilágosítást ad: S-abó Aladár, Országos Tervhivatal. Az egészségügyi miniszter 8.300—4 1954. Eü. M. számú utasítása a kórházi betegellátás költségeiről. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 515/5/ 1953. számú határozatában foglalt felhatalmazás alapján a pénzügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel, a közlekedés- és postaügyi miniszterrel, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsával és a Kisipari Szövetkezeti Kölcsönös Biztosító Intézettel egyetértésben a következőket rendelem: 1. §. A jelen utasítás alkalmazása szempontjából kórház alatt az egészségügyi minisztérium közvetlen felügyelete alá tartozó, fekvőbetegeket ellátó intézeteket, egyetemi klinikákat, gyermekvédő intézeteket, továbbá a h?lyi tanácsok felügyelete alá tartozó, fekvőbetegeket ellátó intézeteket és szülőotthonokat, valamint a MÁV Kórházat kell érteni. 2. §. A társadalombiztosítás, szolgáltatásaira jogosultak kórházi ápolási költsége arra az időtartamra, amelyre ez ápoltnak mint biztosítottnak vagy igényjogosult Családtagnak a társadalombiztosításra vonatkozó jogszabályok értelmében kórházi ápolás jár, az illetékes társadalombiztosítási szervet, ezen az időtartamon túl pedig — az alábbi 3. §-ban foglalt rendelkezések figyelembevételével — az ápoltat terheli. 3. §. (1) A társadalombiztosítás szolgáltatásaira nem jogosultak kórházi ápolási költségei — az alábbi (2)— (8) bekezdésekben foglalt kivételekkel — az ápoltat, ennek fizetésképtelensége esetében pedig az ápoltnak az ország területén lakó házastársát, gyermeké', szülőjét, illetőleg azt a személyt terheli, aki az ápolt eltartására egyébként köteles. A különváltan élő házastársat a kórházi ápolási költség csak akkor terhe'i, ha egyébként tartásdíj fizetésére kötelezett, ebben az esetben is azonban csupán a tartásdíj összege erejéig. Ha a fizetésre kötelezettek is fizetésképtelenek, a kórházi ápolási költséget az állam viseli. (2) A fertőzőbetegek bejelentésére vonatkozó jortszabályokban felsorolt fertőzőbetegségek, valamint nemibetegségek miatt kórházba vitait — társadalombizlosílás szolgáltatásaira nem jogosult — betegek után felmerült kórházi ápolási költség csak az ápoltat terheli. Ha az ápolt fizetésképtelen, a teljes ápolási költséget az állam •viseli. • (3) A társadalombiztosítás szolgáltatásaira nem jogosult szülőnő ts gyermeke után a gyermekágyi fekvés beíejezéséig, valamint a szüléssel összefüggő magbetegedés miatt a szülést követő hat héten belül felmerült kórházi ápolási költségnek 53%-a az államot, 50% pedig az ápoltat, ennek fizetésképtelensége esetében az ápolt férjét terheli. Ha mind az ápolt, mind a férje fizetésképtelen, a teljes ápolási költséget az állam viseli. (4) Az elmebetegség miatt felvett — társada ombiztosítás szolgáltatásaira nem jog.csult — beteg kórházi ápolási költségének 75%-a az államot, 25%-a p3d=g az apoltai, ennek fizetésképtelensége esetében az (1) bekezdés alapján fizetésre kötelezetteket terheli. Ha mind az ápolt, mind a fizetésre kötelezettek fizetésképtelenek, a teljes ápoiásj költséget az állam viseli. (5) A társadalombiztosítás szolgáltatásaira nem jogosult koraszülött vagy más okból életgyenge újszülött után — az anyának a kórházból történt elbocsátásától számított legfeljebb 30 napig — felmerült ápolási költség az államot terheli. (6) Az orvostudományi egyetemek dékánjai — az egészségügyi miniszter által meghatározott számban a •34/1/1952. Eü. M- számú utasításban meghatározott fel•téteiek mellett — az egyetemi klinikára oktatás céljából tancélcs betegeket vehetnek fel. A tancélos betegek ápolási költsége az államot terheli. (7) A kórházba felvett házi terhes szülőnők ápolási költsége az államot terheli. A háziterhes szülőnők fel-