Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Első rész: A telekkönyvi előmunkálatok. A telekjegyzőkönyvek közzététele és az annak folytán előforduló ügyletek

57 ben kijelölt eljárást kell megindítani; minthogy a hirdetményileg kitűzött bejelentési határidő elteltéhez kapcsolt jogkövetkezmény a telekk. rendt. 3. §-ában, valamint a hirdetményben világosan csak abban állapíttatott meg, hogy a hirdetményes bejelentési határidő után bejelentett igények oly harmadik személyek kárára, kik a hirdetvény hatályossága kezdetének napjától fogva a telekjegyzőkönyvekben foglalt bejegyezvények alapján további nyilvánkönyvi jogokat jóhiszemmel szereznek, többé nem érvényesíthetők. Ebből következik, hogy ha a bejelentett igény által érintett tárgyra nézve, ezen igény bejelentéséig további nyilvánkönyvi jogok a kijelölt módon nem szereztetnének, a bejelentőt egyedül azért, mert a hirdetményes bejelentési határidőt elmulasztotta, hátrányos jogkövetkezmény sem érheti. Ha ellenben harmadik személyek már további nyilvánkönyvi jogokat szereztek, úgy azok az idézett rendelet 25. §-ának b) betűje szerint a bejelentett igény feletti tárgyalásra intézendők, s azért a felett is kellend határozni : vájjon és mennyiben legyen a bejelentett igénynek a harmadik személyek részére bejegyzett nyilvánkönyvi jogokra való tekintettel hely adandó, vagy a bejelentő elutasítandó. Egyébiránt a hirdetményben kitűzött határidő utáni 32 év lejártával a telekkönyvi kiigazítást czélzó kereset elévül.1 3. §. Az ősiségi birtokviszonyokból eredő igények. Az 1852. évi november 20-iki nyíltparancs rendeleteiben foglalt ősiségi vagy zálogvisszaváltási jogok hasonlólag a bejelentés tárgyait képezik. A zálogvisszaváltási jogok feljegyzésénél kiváló figyelembe veendő : 1. a magyar zálog jogi természete ; 2. ha vájjon a visszaváltás, tekintettel a felhívott nyiltparancs szabályaira, érvényesíthető-e még? Az elzálogosítás ideiglenes birtokátruházás volt oly kikötéssel, hogy ha az adott jószágért fizetett pénz a szerződésben kikötött határidő lejárta után visszafizettetik, a jószág előbbi tulajdonosának birtokába visszabocsáttassék. A szerződést tulaj donképen kölcsönre vonatkozóan kötötték, a melynek kamatja fejében élvezte az illető az elzálogosított jószág jövedelmeit. A zálog kétféle volt: 1 :<A helyszínelés útján felvett telekjegyzőkönyvek közzétételére vonatkozó hirdetményben kitűzött határidőtől a kereset beadásáig a 32 évi elévülési határidő lejárt. Minthogy ez alatt az ingatlan az alperes nevére volt felvéve, és felperes semminő olyan körülményt nem hozott fel, a mely az elévülést félbeszakította volna, alperes elévülési kifogásának helyt adva, felperest ebből az okból keresetével elutasítani kellett.» C. 1900. évi 3901. sz.