Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Első rész: A telekkönyvi előmunkálatok. A telekjegyzőkönyvek közzététele és az annak folytán előforduló ügyletek

A B. (tulajdonlap) csak a rendes telekkönyvi bejegyzés által szerzett tulajdonjogok bevezetésére lévén rendelve, az az első felvételkor rendszerint kitöltetlen maradt. Kivételül csupán a haszonbérletek, ha azok érvénye a fentebb előadott módon megállapítható, a B. lapra be voltak vezetendők. Eendszerint üresen maradt a C. lap is, a mely a terhek bejegyzésére van rendelve, és a melyre bejegyzések csak a telekkönyvvek közzététele után, rendes bírói végzések alapján történhetnek. Kivételkép azonban a helyszíneléskor bejelentett és az érdeklett felek által elismert készpénzbeli örökségi osztályrészeket és a hozományokat erre a lapra zálogjogilag bevezették. A térmértékben a hold 1600 ö öllel számíttatik, s ezért, ha valamely mérnöki munkálatban más területű holdak fordulnak elő, ezeket ] 600 öles (katasztrális) holdakra kell átszámítani. 3. §. A telekjegyzőkönyvek hitelesítése. A helyszínelés befejezése és annak alapján a telekjegzőkönyvek felvétele után ez utóbbiakat hitelesíteni kell. A hitelesítés a községi elöljáróság és a volt uradalmi képviselő jelenlétében olykép történik, hogy az egyes telekjegyzőkönyveket felolvassák és azokat, ha ellenök kifogás nem tétetik, a birtokos vagy helyettese, s ha az jelen nem volna, a községi bizottmányi tagok egyike aláírja. Minthogy az aláírás egyik czélja az is, hogy további hozzáirások ne történhessenek, ha a B. vagy C. lapokon fordulnak elő bejegyzések, azokat is alá kell irni.1 A helyszínelés alkalmával bemutatott okiratok és megbízások a telekjegyzőkönyvhöz füzendők. Ha a teiekjegyzőkönyvben felvett összes ingatlanok a hitelesítésig más birtokosra szállottak, az előbbi birtokos neve kereszthuzással törültetvén, alatta az új birtokos neve jegyeztetik be ; hasonlóan ha csak egyes 1 A telekkönyvi felvétel az által, ki a telekkönyvet a helyszíneléskor sajátkezűleg aláírta, többé meg nem támadható (C. 5270/1870. sz. Döntvénytár, régi folyam. IV. 9.). — A telekkönyv közokirat lévén, az aláírás hamis volta, úgyszintén a megtévesztés az által bizonyítandó, a ki állítja (C. 5270/1870., 10512/1871. és 5444/1877. sz.). — Arra nézve, hogy mily bizonyító erővel és hatálylyal bír a telekkönyvi felvételnek kézjegygyei történt ellátása, a judicatura meg nem állapodott. Míg p. o. az 1874. évi 8157. számú legf. itélősz. hat. szerint (Dvtár, r. f., XIII. 36.) a kézjegy magában véve még nem bizonyítja, hogy az írni nem tudó fél a felvétel helyességét beismerte; és mig az 1879. évi 3105. számú határozat szerint (Dvtár, r. f., XXIII. 29.) azt, hogy a kézjegyet valóban az tette, a kinek kézjegye gyanánt szerepel, a felvétel helyességét vitató félnek kell bizonyítani: addig a legf. ítélőszék 1875. évi 2378. sz. a. (Dvtár, r. f., XIV. 148.) ismét azt mondotta ki, hogy miután a telekkönyv közokirat, az a kifogás, hogy az illető félnek azon lévő kézjegye nem valódi, a valóságot tagadó fél által bizonyítandó.