Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)
Bevezetés: A telekkönyvi és a jelzálogi intézmény keletkezése és fejlődése
31 mosabb hiányait tüntette fel, és különösen nyilvánvalóvá tette, hogy a megállapított eljárás fölötte hosszadalmas és óvatosságában a nyilvánkönyvi jogok szükséges védelme által parancsolt alaposság követelményein is túlterjed. Ezért az alaptöivényt csakhamar követték az 1889 : XXXVIII., az 1891 : XVI. és az 1900 : XV. t.-czikkek, a melyek az 1886 : XXIX. t.-czikket novellaris alakban részint módosították, részint kiegészítették; a mi egyúttal új végrehajtási Utasítás kiadását tette szükségessé (1893. máj. 26-áról 19,665. sz. a.). Tekintettel továbbá arra, hogy a betétszerkesztési munkálatok folyamatba tétele a mondottak szerint a földadó-kataszteri munkálatok előzetes befejezését feltételezi; hogy a betétszerkesztés befejezése, főleg a kataszter és a telekkönyv adatainak azonosításával járó nehézségek és az ezek leküzdésére szükséges hosszadalmas munka mellett évtizedek multán sem várható ; és hogy másrészt a telekkönyv elhanyagolt volta egyes községekben és egész vidékeken sürgősen követeli, hogy legalább a legégetőbb bajok orvoslást nyerjenek és a telekkönyv legalább olyan állapotba hozassék, a melyben a jogbiztonság lényeges veszélyeztetése nélkül tovább vezethető : az 1892: XXIX. t.-cz. a betétszerkesztési törvényeknek magával a betétszerkesztéssel szorosan össze nem függő és inkább a telekkönyvek helyesbítésére és azoknak a tényleges birtokállapottal egyezőkké tételére vonatkozó rendelkezéseit önállósította és olyanoknak jelentette ki, a melyek a telekkönyvi betétek szerkesztésén kivül és ezt megelőzőleg is foganatosíthatók, a telekkönyvnek az úrbéri rendezés vagy tagosítás szerinti átalakítása alkalmával pedig foganatosítandók. Az ebbeli eljárás részleteit az 1893. jul. 8-án 24,366. sz. a. kiadott igazságügymin. rendelet szabályozza. Mindezeken felül az 1886 : XXIX. t.-cz. 76., az 1889 : XXXVIII. t.-cz. 35., az 1891 : XVI. t.-cz. 23. és az 1892 : XXIX. t.-cz. 15. §-ai az igazságügyministert felhatalmazták, hogy a telekkönyvi rendeleteket a legkülönbözőbb irányokban a megváltozott és újonnan felmerült igényekhez képest módosítsa és pótolja. Ebből a felhatalmazásból eredőleg 1888. óta sűrű rendben megjelenben be van fejezve a pestvidéki, székesfehérvári, egri, pécsi, szabadkai, zombori, kalocsai, szegedi, kecskeméti, nagyváradi, komáromi, pozsonyi, szolnoki, nyitrai, újvidéki, nyíregyházi, s.-a.-ujhelyi, szatmárnémeti, törvényszékek és a budapest I—III. ker., a váczi, monori, nagykátai, ráczkevei, szentendrei, moóri, gyöngyösi, hatvani, mohácsi, topolyai, bajai, hódsághi, esztergomi, apatini, abádszálóki, bazini, bácsalmási, berettyóújfalvi, csongrádi, dárdai, dunaadonyi, dunaszerdahelyi, élesdi, érsekújvári, fehérgyarmati, galántai, gah góczi, gödöllői, hajdúböszörményi, hajdúnánási, h.-m.-vásárhelyi, jászapáti, jászberényi, kiskőrösi, kulai, kunfélegyházai, kunszentmiklósi, margittai, mátészalkai, mezőtúri, nagykállói, nagykárolyi, nagyszalontai, nagyszombati, palánkai, pécsváradi, sásdi, siklósi, somorjai, székelyhídi, tatai, tenkei, tiszafüredi, vaáli, vágsellyei, zentai járásbíróságok mint telekkönyvi hatóságok területén.