Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Bevezetés: A telekkönyvi és a jelzálogi intézmény keletkezése és fejlődése

27 legmagasabb összege még oly esetben is határozottan kiteendő, a mikor az összeg még bizonytalan, p. o. összegére nézve csak utóbb megállapítandó kárkövetelés esetén : mind az említett elvnek kifolyásai. Az, hogy a végrehajtás költségei közül az árverés hirdetésének és foganatosításának költségei, a sorrendi tárgyalás bélyegköltsége, a gondnok és zárgondnok díjai s költségei a vételárfelosztásnál előnyös tételek,'1 a különlegességi elv megsértésének nem mondható; mert mindezek a jelzálogos hitelezők kielégítése alapjának, a vételárnak előállítására szolgáltak és a zálogtárgy értékesítésére fordított költségeknek tekinthetők ; az egyéb végrehajtási költségek pedig a bekeblezett tőkével egyenlő elsőséggel csak akkor soroztatnak, ha azok fedezésére biztosítéki összeg erejéig a zálogjog szintén be van jegyezve.2 A mi pedig az egyetemleges jelzálogjogokat illeti, nincs jogosultsága annak a több részről felmerült véleménynek, hogy azok által a különlegesség elve sérelmet szenvedne ; 3 mert a tartozás egész összege terhelvén minden ingatlant, úgy az összeg, mint a jelzálogul lekötött tárgy meg van határozva; az pedig, hogy ugyanaz az összeg több ingatlant is terhel, mellékes körülmény, a mely nincs a különlegesség elvének rovására.4 Végre a különlegesség elve a követelések rangsorozatának pontos meghatározása által is érvényt nyer.5 Ajogosság alapelve, a melynek az ujabb felfogás szerint lényege tulajdonképen abban áll, hogy az arra megbízott hivatalos közegek csak a törvény értelmében kiállított és a szükséges kellékekkel biró okiratok alapján teljesítsenek bejegyzéseket, telekkönyvi jogunkban annyira nyer alkalmazást, hogy a telekkönyvi hatóság az okirat jogalapját is megvizsgálni és ha azt olyannak találná, a mely a törvény szerint nyilván érvénytelen, a bejegyzési kérvényt visszautasítani köteles.6 Az 1855. évi telekkönyvi rendelet sem azt a rendszert nem követi, mely szerint az anyagi és az alaki telekkönyvi jog (úgy mint a porosz és főleg a német törvényekben) egymástól szigorúan el van különítve, sem a két jogot összefoglalva nem tárgyalja kimerítően; hanem — és ez a rendelet igen gyenge oldala — részben az osztrák polg. tkönyvre támaszkodik mint olyanra, a mely az anyagi telekkönyvi jog szabályait is felállítja, és ezekre a jogszabályokra egyenesen hivatkozik,7 részben pedig maga is anyagi jogszabályokat állít fel,8 még pedig olyanokat is, a melyek az osz1 1881: LX. t. cz. 189. §. a). 2 1881: LX. t. cz. 192. §. 3 így Schimkovszky: Das Grundbuchsgesetz, 3. 1. 4 Lásd ennek bővebb bizonyítékát: Hahn Studien über Landtafelwesen, 131. s köv. lap. 5 V. ö. Exner i. m. 62. lap. 6 Telekk. rend. 69. §. 7 ü. o. 63. 66. 72. §§, 88. §. d. 91. §. 8 U. o. 59. 61. 63. 66. 68. 71. 72. 74. 75. 78. 79. 88. 91. 148—155. *