Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Bevezetés: A telekkönyvi és a jelzálogi intézmény keletkezése és fejlődése

23 A kölcsönszerzés e módjának elégtelensége azonban mindinkább érezhetővé válván, Ivolonics primás már 1689-ben, Liczey János fó'esperes pedig 1706-ban sürgették a telekkönyvek behozatalát. Az általuk megpendített eszme kivitele azonban a nemesség ellenzése miatt kivihető nem volt; de ezzel az eszme kivitele csak el volt odázva, mert nem sokkal Liczey indítványa után az 1723. évi 107. törvényczikk kimondotta már, hogy a megyékben és szab. kir. városokban nyilvános betáblázási lajstromok, úgy mint azok 0 Felsége többi tartományaiban léteznek, szerkesztessenek és vezettessenek, melyek szerint jövőre a jogelsőbbség megítélendő lészen. Az e néhány rövid szóból álló törvény azonban a viszonyokon úgy szólván mit sem változtatott, mert a betáblázás által szerzett elsőbbségnek csak csőd esetén volt a többi hitelezőkkel szemben hatálya és a tulajdon átruházása esetén harmadik jogszerzők ellenében nem volt érvényesíthető. A szab. kir. városokban a helyzet a hitelviszonyokra nézve előnyösebb volt, mert azok már régebben bírtak telekkönyvekkel a melyekben a tulajdoni változásokat nyilvántartották és a betáblázásokat rendesen bevezették. így Pozsony városának már 1439. évről volt telekkönyve, a mely négy részből állt. Sopronban a telekkönyv az 1480-ik évről való, Kassán is volt már a XVI. században telekkönyv, a mely azonban nyom nélkül elveszett.1 A jelzálogi rendszer behozatalára az első lépést az 1840. évi XXL törvényczikk tette meg, mely szerint: I. A megyei ingatlan javakra betáblázások voltak kieszközölhetők, a melyek bár rendszerint általánosak voltak, vagyis a melyeket az ingatlan megnevzése nélkül, a melyre a betáblázás történt, engedélyeztek, miután a tulajdon átruházása esetén az új tulajdonost is terhelték, a hitelviszonyoknak mégis némi lendületet adtak, annál inkább, mert a nemesi ingatlan vagyonra is lehetett különleges betáblázást létesíteni. E czélra az illetőnek megyei közgyűléshez kellett folyamodnia és ez küldöttséget rendelt, a mely a birtokot felmérette, összeírta és munkálatát hitelesítve bemutatta. Az ily módon hitelesen összeírt és felmért nemesi birtokról a megye «különös jegyzőkönyvet* vitt.2 II. A szab. kir. városokban, a hol már rendszeres telekkönyvek voltak,! általános betáblázásokat nem engedtek és a betáblázást kérőnek ki kellett jelölnie az adósnak azt a vagyonát, a melyre követelését betábláztatni kívánja. Elrendelte továbbá a törvény, hogy a betáblázási könyvet a földkönyvvel kössék össze.3 1 Schiereri. m. 18. lap. 2 1840: XXI. t. cz. 19. §. :! U. o. 14. 15. S.