Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Bevezetés: A telekkönyvi és a jelzálogi intézmény keletkezése és fejlődése

zálogjogok;1 4. korlátolt nyilvánosságú (quasi publica) jelzálogjogok;2 5. magán jelzálogjogok, a melyeket az említett többi jelzálogjogok felsorolástik sorrendjében megelőztek. Iparkodott ugyan több állam és város Németországban e rendszer mellett is fentartani a jelzálogkönyveket, de ezek a kitelnek inkább hátrányára, mint előnyére váltak; mert a könyvekbe való bejegyzés elsőbbséget feltétlenül nem biztosítván, a hitelező félrevezetésére több tér nyilt, és e mellett, miután a hitelkönyveket majd minden helyen más szabályok szerint vezették, azok csak zavarok kútforrásaivá váltak.3 A mívelődés, ipar és nemzetgazdaság fokozott fejlődése e rendszer tarthatatlanságát méginkább nyilvánvalóvá tette ; a birtokos hitelt szerezni, a hitelező pénzét biztosan elhelyezni képes nem volt, és e mellett a közhitelintézetek felállítása is szükségessé válván, a római jog alapelveitől eltérő jelzálogi rendszer szervezése mindinkább égető szükséggé lett, ós ilyet az egyes államok tettleg létesíteni törekedtek is.4 A jelzálogi s illetőleg telekkönyvi intézmény szervezésénél az egyes államokban két különböző rendszer állott szemben egymással, t. i. az ősnémet rendszer, a nyilvánosság (publicitás) és különlegesség (specialitás) elveivel, a melyet a római jog hallgatólagos, általános és titkos jelzálogaival, érvényéből nagy részben kiszorított; és a vegyes rendszer, a mely a római és német rendszert összeegyeztetni iparkodott, a mi azonban sehol sem sikerült olykép, hogy e rendszer a tudomány és a gyakorlati élet igényeinek megfelelt volna.5 Ez utóbbi rendszer a franczia polgári törvénykönyvben találván leghatározottabb kifejezést: «franczia rendszernek)) nevezhető.0 3. §. A franczia jelzálog-rendszer. Ez a rendszer a telekkönyv és jelzálogügy érdekében tett, de meghiúsult többrendbeli kísérlet után 7 a Napóleon által kiadott polgári törvény 1 Ilyenek voltak azok, a melyek közhatóság vagy hiteles személy előtt jöttek létre. — Ez az intézmény volt a közjegyzőség alapja. 2 Ilyenek voltak azok, a melyek három férfitanú előtt keletkeztek. :í Mittermayer: Grundsátze des deutschen Privatrechts. I. k. 694. L 4 U. o. I. k. 451. s köv. és 695. lap. r> A rendszer hátrányairól 1. Mittermayer: Über die Fortschritte der Gesetzgebung über Hypotheken. Archív für civilistische Praxis. XVIII. kötet. 162—163. lap. <;L. Schnierer: A jelzálogi és telekkönyvi rendszerek elmélete. 9. 1. 7 Már XIV. Lajos tett e részben kísérletet, de erre vonatkozólag 1673. márezius 6-án kiadott edictumának igen rövid élete volt. (Lásd ennek okait M a s c h e r : Das deutsche Grundbuch und Hypothekenwesen 97—98. 1.) Valamivel kedvezőbb fogadtatásban részesült XV. Lajosnak 1771. évi június hóban kiadott edictuma, a mely főleg a tulajdonszerzés biztonságát akarta annak nyilvánossága által megállapítani (lásd Bauerbrand: Institutionen des französischen Civilrechts, 263. 1.); e törvényt azonban számos hiányai miatt a for-