Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja

140 a kényszer, a sziuleltség, a tévedés stb. miatti kifogások, vonatkozzanak azok akár az adóssági okiratra, akár a bekebelezési nyilatkozatra. A második esetben, vagyis midőn az alperes a követelés fennállását vonja kétségbe, ez akként történik, hogy oly tényeket hoz fel, a melyeknek következtében a közte és a felperes között fennállott jogviszony időközben megtámadhatóvá vált. Ilyen hatálya van mind az oly ténynek, a mely a jelzálogjog bejegyzése után jött közbe és a mely miatt annak megszűnése vagy megtámadhatósága következett be. Ily tények : A jelzálogos követelés kifizetése, vagy a követelést megszüntető szerződés (mint elengedés, újítás, egyezség); mert ha a követelés megszűnt, a jelzálogjog ugyan fennáll, de az adós követelheti, hogy az, miután fenn nem álló követelésre vonatkozik, irányában hatálytalannak mondassák ki Ilyen az a kifogás is, hogy a tartozás beszámítás következtében elenyészett, vagy hogy elévült. A telekkönyvben bejegyzett jogot terhelő jelzálogjog, és különösen a gyakorlatban leggyakrabban előforduló alzálogjog esetén ugyan e szabályok irányadók, és ilyenkor is a zálogtárgyból — tehát a terhelt jogból, alzálogjognál a jelzálogjogból és nem a jelzálogból (az ingatlanból) való kielégítés követelhető. Az ingatlan tulajdonosa ilyenkor harmadik személy, a kinek érdekeit a jelzálogjog érvényesítése nem érinti, és a ki ezért perbe sem idézendő, kivéve azt az esetet, a mikor az alzálogjoggal terhelt jelzálogos követelést a telekk. rend. 79. §-ában foglalt fentartással törülték, és így az alzálogos hitelezőnek saját nevében közvetlenül kell az ingatlan tulajdonosa ellen fellépnie. Végrehajtás esetében a kielégítés az 1881 : LX. t.-cz. 122— 130. §§-ai értelmében történik. A vevőre a terhelt jelzálogos követelés azután birói engedmény útján átruháztatván, ő az eredeti hitelező jogaiba lép.1 6. §. A jelzálogi igény terjedelme a bejegyzett követelés tekintetében. A jelzálogi igény kiterjed a biztosított egész követelésre, tehát a hátralévő kamatokra is. A tőkére nem merülhet fel kérdés, mert annak határozott összegből kell állnia, és ott, a hol biztosítéki vagy egy legmagasabb összeget jegyeztek be, az igény terjedelmét, illetve a fennálló követelést a hitelezőnek igazolnia kell, esetleg pedig azt per útján a biró határozza meg. A kamatokra nézve az a szabály, hogy azokra, mint a tőke járulékára, ha nincsenek is a telekkönyvben bejegyezve, a jelzálogjog mégis kiterjed.2 Azonban a kamatlábra nézve mégis van különbség a bekebelezett s a be 1 Lásd a Curia 61. számú telj. ü. döntvényét. 2 Lásd C. 1871. évi 1678. sz. a. (Dvtár r. f. VII. 108.)