Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)
Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja
136 5. §. A jelzálogi igény érvényesítése.1 A jelzálogjog igénynyé válik, mihelyt érvényesítésére a kellő előfeltételek megvannak. A jogviszonynál fogva, a mely ebben az igényben kifejezést nyer, az igény dologi minőséggel bír, a mely első sorban a dolog ellen irányúi, és csak másod sorban azon személyek ellen, a kik az igény érvényesítésénél a dolog irányában elfoglalt jogi helyzetüknél fogva érdekelvék.2 Első sorban tehát a jelzálog tulajdonosa mint ilyen jő szóba, a ki lehet egyszersmind személyi adós, de lehet, hogy nem az, oly esetben t. i., a mikor a jelzálogos ingatlan tulajdonosa tulajdonjogát másra ruházta át; a mikor is az új tulajdonos köteles tűrni a jelzálogból, de csakis az ebből való kielégítést; a személyes adós kötelezettsége azonban fenmarad, a míg csak a tartozás fennáll, és csak az előbb egy kézben összpontosult kötelezettség oszlik meg. A kereset dologi minősége egyébiránt abban az esetben sem szenved változást, a mikor az ingatlan tulajdonosa egyszersmind személyes adós ; mert a személyes kötelezettség és a jelzálogból való kielégítés tűrése úgy az egyik, mint a másik esetben egymástól független, és a hitelező szabad választásától függ. ha vájjon csupán a személyes adós ellen akarja-e előbb igényét érvényesíteni s őt elmarasztaltatván, más tárgyból, nem a jelzálogból szerezni kielégítést, és csak ha ez úton követelése kielégítést nem nyer. fordulni a személyes adós ellen, vagy mind a kettőt együtt akarja perbe idézni.3 A személyes és a jelzálogi kereset összefüggése csak abban jelent1 Regelsberger i. ni. 78—82. §;;.. Stob b e i. in. 114. H almos y i. in. 182. s köv. 1., Vásárhelyi D. «Néhány szó a jelzálogos keresetekről» íJogt. Közi. 1885. évi 30. sz.), Oesterreicher S. «A jelzálogos keresetekrőli) (a. o. 1885. évi 33. sz.), Imling K. «A jelzálogi keresetekről (u. o. 1885. évi 37. sz.), «A jelzálogos tulajdonosának védelme a jelzálogi kereset ellen» (u. o. 1886. évi 19. sz. és 1886. évi 25. sz.), Hollerung A. ugyanily czíru alatt (u. o. 1S86. évi 12. és 24. sz.). Ternovszky B. szintén e czím alatt (n. o. 1886. évi 25. sz.), és Fehér K. "A zálogjogi keresetekről" (u. o. 1885. évi 38. sz.). 2 Az igény dologi minőségét tanúsítja az osztr. ptkv. 460. §-a, a midőn a hitelezőt utasítja, hogy: teljes kielégíttetését az elzálogosított dologból keresse.» :í Az osztrák törvény 466. §-ának conceptiója eziránt kétséget hagyott fenn; de ezt a kétséget eloszlatta az 1860. szept. 19-én kelt rendelet, melynek 2. §-a szerint «a jelzálogos hitelezőnek szabadságában áll a keresetlevelet, vagy a személyes adós, vagy a jelzálog tulajdonosa, vagy mindkettő ellen intézni*. (Birodalmi törvénylap 1860-ról 212. sz.) Az is Vitás volt előbb, vájjon azok közé tartozik-e ez a rendelet, a melyeket az ideigl. törvk. szabályok 21. §-a hatályukban fentartott ? E kétség is el van már ma oszolva, mivel a semmitőszék teljes ülésben kimondotta, hogy: ((tekintve, hooy az ideiglenes törvk. szabályok 145. §-a, illetve az átmeneti intézkedések °XIX. czikkének 2. pontjában az 1855. decz. 15-én kibocsátott telekkönyvi rendtartás hatálya az ezzel kapcsolatos későbbi rendeletekkel együtt tartatott fenn ; úgy tekintve, hogy a m. kir. igazságügyi minister, midőn az 1868. évi LIIl! törvczikk 12. íi-ában foglalt felhatalmazás alapján 1870. február 5-én kibo-