Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja

sebb az a nézet,1 mely szerint az ingatlan dolog birtokbaadása által nem származik ugyan dologi jog, de azon ügylet következtében, a melynek a birtokbaadás lett a következménye, az átruházó és a szerző között oly kötelmi viszony keletkezik, a melynek alapján a szerző a néki átadott dolog megtartására jogosítva van. A szerző kifogása tehát nem valamely általa megszerzett dologi jogon, hanem a telekkönyvi tulajdonos és közte létrejött szerződésen alapszik. A szerző nem azért nem köteles a telekkönyvi tulajdonosnak az ingatlant kiadni, mert ez többé tulajdonosnak nem tekinthető, hanem azért, mert a tulajdonos a közöttük létrejött szerződésnél fogva maga adta át neki az ingatlant, hogy azt mint sajátját bírja. A szerző joga az átruházóval szemben tisztán kötelmi jog, a minek azután más részről az a kifolyása, hogy az csakis ellene, harmadik személyek ellen már nem érvényesíthető.2 Harmadik személy ellen a birtokos csak külön keresetet indíthat a tulajdonjognak az ő részére leendő megállapítása végett, vagy ugyané czélra viszonkeresetet támaszthat.:í A birtokos auctora, a ki a birtokot Ő reá ruházta, szavatosként a perbe idézhető. Ha az alperes a viszonkereset következtében pernyertessé lesz, a felperes tulajdonjoga, tehát keresetének alapja megdől, és ez okból tulajdonkeresetével elutasítandó. B) A tulajdonjog kizárólagossága iránti kereset. A tulajdonost a tulajdonjog kizárólagos gyakorlata illetvén, e jogából kifolyólag a tulajdonos nemcsak annál az oknál fogva léphet fel keresettel, mert a tulajdonában lévő dolog birtokától megfosztották, hanem joga van minden őt jogának gyakorlásában akadályozó beavatkozás miatt ennek megszüntetését kereset útján követelni (actio negatoria). miatt nem ment is végbe. Ebből kifolyólag a kifogásnak nem az elvontan tekintett birtokátadás az alapja, hanem az, hogy a birtokátadás által, a mely a tulajdonátruházás egy módja, az ingatlanra vonatkozó dologi szerződés tényleg végre van hajtva. Minthogy pedig a telekkönyvi rendszer mellett a birtokátadás, mint a dologi szerződés végrehajtásának alakja, helyt nem foghat, a mennyiben az élők közötti átruházás csupán tényleges átadás által semmi módon és semmi alakban sem történhet meg : nyilvánvaló, hogy a tulajdonszerzés között a római jog és az osztrák törvény közötti különbséget tekintve, a tényleges átadásból merített kifogás helyt nem áll. Lásd Strohal id. ért. 156. lap. V. ö. Báhr: Die preussischen Gesetzentwürfe über die Rechte an Grundvermögen 130. 1. Förster: Preuss. Grundbuchsreeht 183. 1. 1 Ezt Krainz pendítette meg (Österr. Gerichtszeitung 1868. évi 98. és 99. sz.), és utóbb helyesebb jogi constructiával Strohal fejtette ki (i. ért. 160. L). 2 Pl: A átadja ingatlanát B-nelí és utóbb a tulajdonjogot C-re ruházza át, a ki B ellen tulajdonkeresettel lép fel. Ez ellen B az előbbi tulajdonos tényéből merített kifogást nem érvénvesítheti. C. 1873. évi 5002. sz. (Dvtár. r. f. XII. 106.) :í C. 1875. évi 6359. sz., 1874. évi 8157. sz. (Dvtár r. f. XIII. 36.).