Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja

119 tulajdonát tulaj donkereset (rei vindicatio, Eigenthumsklage) útján visszakövetelheti.1 Felperes ebben a perben a tulajdonos, a kinek azt kell bizonyítania: a) hogy a dolog az ő tulajdona és h) hogy az az alperes birtokában van.2 A tulajdonjog bizonyítása vagy a telekkönyvi kivonat,:J vagy az öröklési jog vagy a végrehajtási árverésen történt leütés kimutatása, vagy az elbirtoklás bekövetkeztének igazolása által történhet.4 Ha többen vannak valamely ingatlan birtokában, annak átadása csak minden birtoktárs meghallgatása mellett lévén elrendelhető, mindnyájokat kell a perbe idézni.5 Az alperes kifogásai első sorban oda irányúihatnak, hogy a felperes nem tulajdonosa a kereseti dolognak, tehát annak átadását sem követelheti, vagy hogy a dolog nincs az alperes birtokában.6 A bizonyítás mindkét 1 Osztr. polg. törvk. 366. §. —• Gyakorlatunkban általában s még felsőbb bíróságainknál is (lásd pl. a Dvtár r. f. VI. 51. sz. a. foglalt legf. itélősz. ítélet indokolását), ezt e pert birtokpernek nevezik, azért, mert nem a tulajdonjog megítélésére, hanem csak a birtok kiadására van irányozva. Ez a nézet azonban, hogy mennyire téves, kitűnik a tulajdonkereset fogalmából. Ily keresetet csak a tulajdonos indíthat és alapja a jog, nem pedig a birtok, a tényleges állapot. Birtokper (akár sommás visszahelyezés, akár a tulajdonkereset mintájára berendezett publiciana actio), az a melyben a kereseti jogosultság a tényleges állapotból — a birtokból — származik és a jogkérdés figyelmen kívül marad. 2 Osztr. ptkv 369. §. 3 Nem tesz különbséget, hogy a telekkönyvbe bejegyzett fél belyszínelési felvétel következtében vagy utóbb történt bekeblezés által nyerte a tulajdonjogot. Az egyik esetben úgy mint a másikban joga van a tulaj donkereset indítására. «A telekkönyvi felvétel mindaddig, míg a kiigazítás útján meg nem változik, a telekkönyvi tulajdonos minden jogai gyakorlatára feltétlen igényt ad és ennélfogva a helyszínelés útján felvett birtokosnak a ténvleges birtoklás feltétlenül megítélendő.)) C. 1874. évi 7029. sz. a. (Dvtár r. f. XIII. 26. sz.) 4 C. 1878. évi 12678. sz. a. (Dvtár r. f. XXIV. 40.) Hogy a tulajdonos a birtokost a birtok kiadására előbb felszólítsa, nem feltétlenül szükséges — mint az Nippel véli (Erláuterungen, Bd. III. 212. 1.); de czélszerű, mert ha a jóhiszemű birtokos a birtok kiadására azonnal késznek nyilatkozik, a felperes a perköltségtől eleshetik. V. ö. Winiwarter i. m. II. k. 123. 1. és Stubenrauch i. m. I. k. 489. 1. 2 jegyzet alatt, a kik ily esetben felperest az alperesi költség megfizetésében is marasztalandónak vélik. 5 C. 1873. évi 5577. sz. (Dvtár r. f. X. 282.) Ezt azonban csak úgy kell érteni, hogy a birtoktársak egy részének meghallgatása alapján nem lehet valamennyi ellen végrehajtható Ítéletet hozni. Nincs kizárva, hogy a tulajdonos csak egy, vagy több de nem valamennyi birtokostárs ellen pereljen, pl. mert csak ezek vannak jogosulatlanul a birtokban, vagy mert a többit birtokban akarja hagyni. Lásd pl. a budapesti ítélőtábla 1886. évi 2878. sz. határozatát (Dvtár XXIV. 339.) 6 Ilyen kifogás lehet pl. hogy a felperes nem az, a kinek nevén áll az ingatlan, hanem hasonnevű személy. Kérdés, ha vájjon ellenvetheti-e az alperes, hogy a felperes nem igaz iiton, hanem tiltott módon, pl. hamis szerződés alapján jutott a telekkönyvbe'? Miután ily esetben első sorban a volt