Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja

88 szerint a földtulajdon elválaszthatlan tartozékát képezi és a meder tulajdonosát illeti. A gyökös iparjogok (radicirte Gewerbe), ha az iparhatóság ilyeneknek elismerte és a telekkönyvbe bejegyezték,1 ingatlanok ; ellenben a nem gyökös, habár eladható iparjogok, valamint a vásári bódék ingó dolognak tekintendők.2 Ingatlanok az ingatlanokat terhelő j ogok, a jelzálogjogok (mint csupán járulékos, követelés biztosítására fennálló jog) kivételével.3 3. Elhasználható dolgok azok, a melyeknek csak az állag megsemmisülése vagy lényeges átváltozása útján, vagy elidegenítés által lehet rendeltetésűkhez képest hasznát venni •/' elh aszn ál hatlan dolog 1 Arra a kérdésre vonatkozólag, vájjon a gyökösített iparjogok az új tolekjegyzőkönyvekbe bejegyzendők-e ? az igazságügy és kereskedelmi miniszterek a következő rendeletet bocsátották ki: ((Telekkönyvek tárgyát csak azok a reáliparjogok, a melyek valamely fekvőséggel oly elválhatlanul vannak egybekapcsolva, hogy rendszerint csak azzal együtt ruháztatnak át más személyekre vagy zálogosíttatkatnak el. ennélfogva magán a fekvőségen feküsznek, az az a gyökerezett iparjogok képezhetik. Ezen gyökerezett iparjogoknak az új telekjegyzőkönyvekbe bejegyzése a telekkönyvi hatóságok által csak az iparoknak reálminősége iránti határozatra hivatott iparhatóságok kérelme folytán, s aképen teljesítendő, hogy a telekkönyvi rend. 51. és 52. §-ához képest a gyökerezetteknek ismert iparjogok az illető telekkönyvi (birtokállási) lapra saját sorszám alatt röviden följegyzendők. Az a végzés, melylyel a feljegyzés megengedtetik, a tulajdoni lapra jegyzendő. Az iparhatóságok a gyökerezett iparjogoknak a telekkönyvekbe bejegyzését az általuk hozott s a telekkönyvi hatósággal közlendő határozatok alapján hivatalból kötelesek eszközölni. A feleknek szabadságában áll szükség esetén az iparhatóságoknál a gyökerezett iparjogok telekkönyvi bejegyzésének eszközlését kérni)) (1859. évi birod. törvénylap 16. szám). Eeál-iparjogokat az 1872 : VIII. t.-cz. 6. §-a szerint újonnan többé nem engedélyeznek, de az eddig engedélyezettek épségökben továbbra is megmaradnak. Ilyenek különösen a reáljogú gyógyszertárak, a mennyiben az 1876 : LIV. t.-cz. 133. §-a szerint ilyenekre jog ezentúl nem adományozható ugyan, de a 130. §-hoz képest a meglévő reáljogú gyógyszertárak valamint eddig, úgy ezentúl is magánjogi szerződés és átruházás tárgyává tehetők. 2 Az előbbi jegyzet alatt idézett rendelet zárpontja szerint ugyanis: «Azon reáliparok, melyek egyedül magukban adásvevés által vagy egyéb magánjogi czímen más személyekre ruháztatnak, s ennélfogva közönségesen szabadon eladható iparoknak neveztetnek, soha sem jegyzendők be a telekjegyzőkönyvekbe, hanem csak a politikai hatóságok által a szoros értelmű reáliparokról vezetett előjegyzési könyvekben lajstromozandók.» 3 Magyar Terv. 504. §., osztrák ptkönyv 293., 298., 299. §§., porosz Landrecht 1. r. 2. cz. 7—9. §§., szász ptkv 60. §. V. ö. Unger: System I. k. 398. 1. 4 Magyar Terv. 490. §., osztrák ptkönyv 301. §., szász ptkv. 623. §. Az elhasználható dolgok közé sorozza az osztrák törvény a pénzt is, (983. és 993. §.) mert a pénz mint általános csereeszköz, hogy ebbeli czéljának megfeleljen, kiadandó, elidegenítendő. Ezen elidegenítés által pedig az elidegenítőre nézve megszűnik létezni, a tulajdonos azt a kiadás által elhasználta. V. ö. Unger i. m. I. k. 403—404 lap.