Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 31 — A kard azonban, mely ily módon az örökhagyó kezeibe adatott, kétélű fegyver volt, s ha egyrészről alkalmat nyújtott is a családfőnek a hozzá közel állókat holta után vagyonában részesíteni, másrészről az a szabadság, mely az örökhagyónak a korlátlan végrendelkezési jog által engedtetett, a családi szeretetet és kötelmeket mélyen sértő, számos kegyeletlen intézkedéseknek szolgált alkalmul. Midőn a comitiákban alkotott végrendeletek helyett, melyeknél a családi kötelem megőrzése felett a nép maga őrködött, a szóbeli mancipationalis végrendelet »per aes et libram« jött gyakorlatba,1) a családi érdekek már csak alakilag voltak megvédve. Mert jóllehet e végrendeleteknél a comitiákat képviselő öt együtt jelenlevő római polgárnak kötelességében állott az erkölcsi kötelesség nyilvános megszegésével alkotott végrendeletnél való tanúskodást megtagadni, hacsak a közvélemény előtt hírnevüket koczkáztatni nem akarták, könnyű volt ez ellenőrzést az örökhagyónak kijátszani, mert arra, hogy megítélhessék a tanúk, követett-e el és mennyiben kötelesség mulasztást a végrendelkező ? a családi viszonyok ismerete igényeltetett, A comitiákban alkotott végrendelkezés alkalmával soha sem hiányzottak oly egyének, kik e viszonyok kellő ismeretével bírtak, ellenben a mancipationalis végrendeleteknél alkalmazott tanúk a végrendelkezőtől egészen távol álló idegen személyek lehettek, kiket tán épen azért hitt meg az örökhagyó tanúkul, mivel érdekében állott a kegyeletet sértő intézkedéseit elpalástolni s eltagadva legközelebbi rokonait, azokat végrendeletében mellőzni, anélkül, hogy a tanúk részéről ez intézkedése ellenmondásra találhatott volna.-) E viszonyok folytán Rómában valódi kórállapot fejlődött ki. Az öröklétezik s ily esetre értendő a suus haeres öröklési joga magától, s jelentetik ki, hogy ha suus haeres nem létezik, az öröklési jog a legközelebbi agnatust illeti. V. ö. Veripg i. m. 172 s köv. lap.) Koeppen system des heutigen römischen Erbrechts 40. lap. Windsclieid Lehrbuch des Pandektenrechts III. k. 128. lap 1) jegyzet alatt, ki e kérdésre vonatkozólag mondja : »Per Ausgangspunkt des römischen Rechts ist die Anerkennung der unbedingten Testirfreiheit gewesen.« Lásd e kérdésre vonatkozólag még Bozóky a köteles részről 28. lap és Katona Mór hason tárgyú értekezését az 1873. évi Jogtudományi közlönyben. J) A végrendeletek ez időben kellékei s alakjaira nézve lásd különösen Vering i. m. 175 s köv. lap. 2) L. Koeppen i. m. 40—41. lap s utánna Bozóky i. m. 30. lap.