Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

tek a patríciusok sorába, minek folytán az új patríciusok annyira megszaporodtak, hogy a plebejus eredetű családok száma, a régi patrícius eredetű családok számát felülmulta. Ehez járult még az is, hogy Servius Tullius alkotmánya által a plebejusok bizonyos államjogi hatalmat nyertek, melyek ugyan csupán a hadsereg egységének szempontjából alkottattak s általuk a patriciusok különleges családi és gentilis jogai nem érintettek, de a plebejusok hatalma s befolyása által növekedve, ösztönt nyújtott a további küzdelemre, melynek czélja a patriciusok hatalma s kiváltságának megtörésére irányult s mely küzdelem eredménye a XII táblás törvény lett.1) Ha e törvény intézményeit ez előzmények nélkül vizsgáljuk, nem lehet megértenünk azt a merész ugrást, mely a vagyonnal való rendelkezés majdnem teljes megtiltásától egyszerre a végrendelkezési teljes szabadság sikamlós terére szökik át. Mert a XII táblás törvény kimondotta a vagyonnal való teljes szabadrendelkezés jogosultságát, úgy élők között, mint halál esetére, és pedig teljesen az örökhagyó önkényétől függőleg. A végrendelkezéshez nem kellett többé a Curiákban összegyűlt nép hozzájárulása, a nép törvényhozó hatalma ez esetre átruháztatott a páter familiasra, kimondatván : »uti legasset ita jus esto.«2) E rövid jogtétel által a XII táblás törvény teljes szabadságot adott az örökhagyónak örököst nevezni, hagyományokat s gondnokság feletti intézkedéseket tenni, szóval a vagyonnal teljesen szabadon rendelkezni.3) Es mily könnyen érthető, sőt természetesnek tűnik fel az intézkedés, ha indokai, ha létesülésének körülményei kellő figyelembe vétetnek. A plebejusok a patriciusok feletti győzelmüket semmivel sem vélték jobban biztosithatni, mint ha a rendelkezési szabadság által megtörik a patriciusok családi szervezetét s igy megingatják az intézmény alapját, mely azoknak oly roppant összetartást és igy hatalmat és szívósságot kölcsönzött4). Hogy azonban a plebejusoknak ebbeli terve nagyobb ellenhatás nélkül sikerülhetett, ahoz valószínűleg egy másik tényező is já') L. Vering i. m. 166 s köv. lap. V. Ö. Puchtu Quellén des römischen Rechts 1. kleinere Schriften 622 lap. ") Ulpian frag. XI. 4. Gai. com. II. 224 L. 120. D. de verborum signific. (50. 16.) 3) Vei ing i. m. 168 s köv. lap. 4) V. Ö. Katona id. értekezésével.