Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

III. Szakasz: A feltett kérdés megoldása

— 292 — zül az fogadtatott el, melynek elérése végett folytak a küzdelmek, s ingattatott meg, hol csak lehetett, annak alapja? Lehet-e csodálni, ha az ujabb kor kodifikátorai is nem a régi intézményeket, melyeket túlhaladott a tények hatalma, ébresztették életre, hanem a római jog felvétele folytán módosult intézményeket igyekeztek rendszerbe szedni, s ennél kiválólag az akkor virágjában lévő római jogirodalom által felállított jogelveket használták fel, s azoknak engedtek kiváló tért a kódexben? Ez az események természetes folyama volt. Midőn az ősi és szerzeményes javak közötti különbség magánjogi jelentőségének már jóformán emléke is elenyészett, midőn az ági örökösödésnek nyoma is alig volt található; hanem a hűbéri és nem hűbéri javak közötti különbség képezte a vagyon és örökségi rendszer egész alapját, akkor amazokat életre ébreszteni a nép érzületével való visszaélés, a tények hatalmának megvetése lett volna, s természetes volt annak a rendszernek választása, mely a változott viszonyoknak megfelel. E választás folytán sem bántak el azonban a törvényhozók azokkal a nemzeti intézményekkel, melyek magukat a római jog uralma mellett is fenntartani képesek voltak, oly drastikus módon, mint azt nálunk gyakorolni szeretnék. Láttuk, hogy egyes kódexek számos, igen sajátlagos intézményeket tartottak fenn. melyekre alább még alkalmunk lesz visszatérni. Ez volt a germán öröklési jog fejlődésének processnsa, melyből annyi kétségtelenül megállapítható, hogy ott az ősi és szerzeményi javaknak oly lényeges s az egész jogrendszert alapjában felölelő jelentősége, mint nálunk, nem volt s öröklési rendszerükre a javaknak nem e különbsége, hanem azoknak hűbéri, vagy nem hűbéri természete gyakorolt kiváló befolyást. Másként állott a helyzet nálunk. Nem akarok visszatérni arra, mit fenntebb már kimutatni megkísértettem, hogy t. i. a mi adományrendszerünk és a hübérrendszer között mily lényeges különbség van, csak azt kivánom felemlíteni, hogy e különbséget legkirivóbban tanúsítja maga az örökösödési jog, mely Magyarországban az ősiség alapján önálló fejlődést nyert, mert őseink az idegen intézményeket nem vették mindenestül át, hanem azokat a nemzet érzületéhez, a hazai viszonyokhoz idomítva ékelték jogrendszerünkbe. Míg a germán jogban az ősi és a szerzeményes javak közötti különbség jelentősége majdnem elenyészik, a magyar jogban az