Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

III. Szakasz: A feltett kérdés megoldása

— 288 — szában összegyűjtött adatok alapján párhuzamot vonunk a két örösödési jog fejlődése között. A germán ősintézmények a törzsvagyon rendszer felbomlásával szállottak sirba. Mig a törzsvagyon rendszer uralkodott, a vagyon minősége nem jött szóba. Osi és szerzeményi vagyon között az ős germánok oly kevéssé ismertek különbséget, mint nem ismertek a zsidók, a régi hinduk vagy a chinaiak. Mind azoknál a népeknél — mond igen találóan Tóth Lőrincz — melyek a természethez közelebb állanak s az anyagiságba még el nem sülyedtek s azon korban, midőn a fejlett ipar, kereskedés, forgalom s anyagi érdekek nem játszották még azon fontos szerepet, mint ma, midőn a földbirtok s annak müvelése volt az alap, melyen a családok és a családokból álló nemzetek léte főleg nyugodott, a családfenntartó eszme volt uralkodó, s irányadó s ha ugy akarjuk nevezni ez eszmét, az ősiségnek találunk nyomára.1) A családnak minden tagja a családnak szerzett, és a szerzett vagyon a családé volt. Az ősi és a szerze ményi vagyon közötti különbség csak később kezdett jelentőségre emelkedni, midőn az egyéni önállóság érzete ébredezett s ezzel az a meggyőződés foglalt tért, hogy ki mit szerzett magának, arról joga van rendelkeznie.2) Már az ujabb indus jogban is láttuk nyomát, hogy az ősi és szerzett vagyon közötti különbség ujabb időben szintén jelentőséget nyert. A vagyon eredete e különböző voltának eredményei kétségkivül jelentkeztek a törzsrendszer átalakulása folytán a germán jogban is; de ez csak a szükséges átmenetek muló hidjául szolgált s nem emelkedett jelentékeny befolyásra a jogrendszerben, nem emelkedhetett pedig azért, mert azok a tényezők, melyek a törzsrendszer felbomlását előidézték, a jog fejlődését is egészen más irányba terelték. Láttuk, mik voltak azok a tényezők, melyek a törzsvagyonrendszer felbomlását idézték elő. ') Tóth L. A magyar örökösödési jog szelleme (akadémiai értesitö III. k. 336. lap.) V. ö. Franknak erre nézve »Osiség és elévülés« czimü értekezésében felhozott találó példáit (8. s k. 1.) Szokolaij azt állítja, hogy az a nézet, miszerint az ősiség emberi érzelmekből származik, régen meg van czáfolva (i. ért. az 1862. évi »Törvényszéki Csarnok« 49. számában 1. jegyz. alatt) de ki és miként czáfolta meg ? nem mondja meg. Történeti tényeket okoskodással nem lehet rnegczáfolni. 2) V. ö. Roscher National Oeconomie des Ackerbaues 272. lap.