Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

osztják fel maguk között az örökséget, mert a rokonok ez esetben a nökül vett egyenes leányok által örökölnek. Az oldalrokonok Örökösödési rendje több rendbeli tudományos vitának szolgált tárgyul. x) Bunsen egy határozott rendszert állított fel, mely ismét Gansnak igen alapos kritikáját idézte elő Távol áll tőlünk e két mester között a biráló szerepét akarni, még csak játszani is; annál kevésbé vagyunk erre kényszerülve, mert az eltérés feltett kérdésünk szempontjából anélkül is csekélyebb jelentőséggel bir, minélfogva csak is azokra szorítkozunk, melyek a vita körén kivül esnek. 2) Ennek folytán az öröklési rend következőkben öszpontositható. Ha fiú nem volt, de volt leány, az együtt örökösödött az oldalági rokonokkal. Ha leány nem volt, örökösödtek a testvérek gyermekei és azok unokái, a testvéreket képviselve, mindenkor elsőbbségük lévén a testvéreknek és azoknak, kik a férfiaktól származtak , ha távolabb állottak is. Ha az atyai oldalon a testvér gyermekek gyermekéig senki sem létezett, következtek az anyai ágról való rokonok hasonló módon, ha egyik ágról sem volt ily fokü rokon, visszament az örökösödés arra, ki az atyai ágról legközelebb volt. Az atyai ágról származott rokonoknak tehát elsőbbsége volt az anyai rokonok felett, de nem oly mérvben, mint a régibb római jogban, mert az atyai rokonok öröklési joga bizonyos fokon tül megszakadt, és az anyai rokonoknak engedett helyt, és csak ismét később tért vissza az atyai rokonokhoz. A gyermekek képviseleti joga is ez elvhez képest korlátolta? tik, — leszármazó örökösöket kivéve, kik végtelenig örökösödnek, és igy végtelenig képviseltetnek is, a többi rokonok az eredeti örököst csak bizonyos fokig képviselik. A képviseleti rendszer elvei alól szintén kivételt képez az a különös rendelkezés, mely szerint némely esetekben nincs helye a törzsenkinti (in stirpes) való örök]) Némelyek ugyanis abban a nézetben voltak, hogy az attikai örökségi jooban is ugrált az öröklés hol lel-, hol lefelé, mint p. o. n hinduknál, vagy a dunaiaknál. E nézetet azonban megczáfolja Gans (i. m. I. köt. 342. s köv. lap.), kinek véleménye szerint az attikai öröklési jogban az öröklés egész a végtelenig lefelé megy. 9) E részben Tóth Lörincz idézett jeles értekezését követtük. L. 308 s következő lap. 2*