Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

_ m — nernü leszármazókategyaránt illeti. *) A gyakorlat ezt annyiban módositotta, hogy csupán a férfiakat illető jószágok szomszédságában fekvő, s azokkal együtt leendő kezelés végett vásárlott jószágok a fiukra szállottak, s ezek csupán e javak becsárával elégítették ki a nővéreket. -) A székely öröklési törvények az oldalági örökösödésre nézve nem tartalmazván szabályokat, e részben a szokás s különösen a bírósági gyakorlat szolgált zsinórmértékül, mely szerint a lemenők örökösödésének nz az alapelve, hogy a fitestvérek a nővéreket kizáró előjoggal birnak, és az oldalági örökösödésnek az az általános szabálya, hogy a közelebb izbeli rokon megelőzi a távolabbit, ugy egyeztetett össze, hogy: 1. az örökhagyónak ősi családi székely öröksége ugyanaz ágbeli, hozzá közelebb álló firokonokat illeti, bár közelebb izbeli nőrokonai legyenek is; s a nőket csupán az esetben illeti az öröklési jog, ha a meghalt ágán firokonok nincsenek, s fiu-leány sem maradt hátra. Ez esetben a közelebbi ágon levő nők a távolabbi ágon levő férfiakat megelőzik; tehát a távolabbi ág csak a közelebbi ágon levő mindkét nemű rokonok kihalta után jut az örökséghez. z) 2. Az ősi örökséghez nem tartozó hagyatékban több rendbeli Ítéletek szerint: a) azok a fekvők, melyek az örökhagyó élőidéitől csupán fiu maradékok számára szereztettek, s a székely örökséggel egyesítve szállottak a szerző örököseire a későbbi örökösödésnél mindig ősi örökségnek tekintettek, s az örökösödés az erre nézve fennálló szabályok szerint történt; b) más fekvőfégek, valamint az ingók is az oldalági öiöklts általános szabályai szerint az elhúnjt mindkét nemü közelebbi rokonait egyaránt illették; >) L. Dósa i. m. II. k. 383. lap. Schulhr Libloy ezzel ellenkezőleg azt állítja, hogy a szerzeményi fekvőség csak akkol" száll a leány ágra is, ha határozottan mindkét ág részére szereztetett. (Siebenbürgische Kechtsgeschichte II. k. 152. 1.) de forrásokra nem hivatkozik, mig Dósa indokolt véleménye mellett a fennállott gyakorlatra hivatkozik. a) Dósa : i. m. II. k. 383. lap. a) Már 2451-ben Hunyadi János és Vizaknay Miklós gubernátorok által kiadott Ítéletekben ez az elv lett kimondva, mely ítéleteket, több ujabb korbeli téletek az ősi szokás hü tolmácsolóinak nevezik. L. Dósa : i. m. II. k. 386. lap.