Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 254 — szerrel; de nem igy a felmenők örökösödésére nézve. A szülék gyermekeik után ugyanis csak abban az esetben örökösödnek, ha velők vagyonközösségben éltek. E szabály felállításánál, ügylátszik, a tractatus Verbőczy által kimondott elvet akarván magyarázni, azt »mondja: az atya a fiúnak és a fiu az atyának szintén a közöttük való osztozásoknak előtte tartoznak egymásnak közönségesen keresnie De ha az osztály megtörtént, a gyermekek vagyonában nem a szülék, kik — mint a tractatus mondja, — az ő részüket felvették, hanem az oldalágúi való atyafiakra szállanak. *) Ez az intézkedés annyival feltűnőbb, mert az országos törvények és szokásokkal nem csak hogy ellenkezik, hanem határozott ellenlétben áll a szászok jogával is, mely utóbbinak a kolosvári tractatusra való befolyása sok helyen, p. o. a vagyonközösségre, s különösen a házastársaknak a közös vagyonban való részesülési arányára, kétségbevonhatlanúl jelentkezik. Intézkedik a szabályzat a végrendelkezésről is. Elvül állítja fel, hogy az ősi vagyonról végrendelkezni nem szabad, s ha erről intézkedés történnek, az érvénytelen; 2) szerzeményi vagyonáról azonban mindenki szabadon rendelkezhetik. 3) E tekintetben is tehát az országosan divó elveket követi, annak a magyar jog egész lényét átkaroló elvnek szem előtt tartása mellett, hogy a törvényes örökösödés a szabály, a végrendeleti öröklés csak kivétel e szabály alól. *) b) A székelyek — mint Verbőczy is emliti — mindig saját külön törvényeik szerint jártak el, 5) melyeket azonban csak is az 1555. évi nemzeti konstitucziojokból, s később az approbata és compilata constitutiókban foglalt czikkekből ismerünk. >) Tractatus. II. Titulus 3. §. i. h. 33. lap. 2) . . . . »ez okáért a ki testamentumot vagy egyéb végzést csinál, igen meglássa, hogy valakinek őstől maradottat ne hagyjon, a melyet ő nem keresett, mert az ilyen testamentumnak semmi helye és ereje nem lehet.« VIII. titulus 1. §. i. h. 49. lap. 3) »Minthogy pedig minden ember a mit maga fáradsága, munkája, vagy házasság után is találhat, a kinek akar és végezhet akárkivel, ha maga keresményéről tészen testamentumot, mindenkor és mindenütt helye lészen, akár férfi és akár asszonyi állat legyen, akárkinek is ellenmondása avagy tilalma ellen nem állhatván.« U. o. 2. §. i. h 49 — 50. lap. *) V. ö. Vajkay i. m. 47. lap. 5) Tripartitum III. rész. 4. czim. 7. §.