Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

ÍII. FEJEZET. A magyar örökösödési jog fejlődése a mohácsi vésztől 1848-ig. 1. A nemesek öröklési joga. Azok az alapelvek, melyek a nemesi birtokviszonyokra s ezek alapelveivel összhangban fejlődött örökösödési jogra vonatkozólag Verbőczy hármas könyvében foglaltatnak, irányadók maradtak 1848-ig, midőn a kor eseményei azoknak irányát másfelé terelték. Azok a kevés számú törvények is, melyek több mint három század lefolyta alatt, az öröklési jogra vonatkozólag hozattak, nem mondanak ki uj elveket, nem tartalmaznak sem lényeges változtatást, sem ujitást, hanem a meglevő intézkedéseket magyarázzák, vagy módositják. Azért mi is csak arra szorítkozunk, hogy e változásokat röviden felsoroljuk. a) Az ősi és szerzeményi vagyon, illetve annak e minősége, közelebbről az 1723. évi 49. törv. czikk által körvonaloztatott, kimondatván : hogy, ha ősi birtok elidegenítése esetén, más birtok szereztetik, mindenekelőtt a szerzeményből az elidegeníteti ősi vagyon kiegészítendő, és csak a mi ennek kiegészítése után fennmarad, tekinthető szerzeménynek. x) b) Hasonlólag a vagyon minőségének meghatározására vonatkozik az 1659. évi 36. törv. czikk, melylyel a leszármazó örökösök anyai örökségi részének biztosítása czéloztatik, kimondatván : hogy miután gyakran megtörténik, hogy a szülék első nejeiktől származott fiaik hátrányára, az előbbi nővel örökösen bírt javakra vonatkozó okmányokat megváltoztatják, uj adományozásokat és örökfelvallásokat eszközölnek, s ekép ily birtokból s annak jövedelmeiből szerzett javakból, előbbi házasságukból származott gyermekeiket, az ürügy alatt, mintha e javak az ő saját szerzeményeik lennének, 9 1723. 49. törv. czikk. V. ö. 1655. 35 és 1659. 36. törv. czikkekkel.