Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 212 — ban semmis, de bizonyos esetekben érvénytelenithető volt; végre a szükséges átrubázás soba sem volt felbontható. *) Ha az átruházásba a jogközösségben lévő rokonok beleegyeztek, vagy ezek nem létében erre királyi helybenhagyás eszközöltetett ki, az többé megtámadható nem volt; de a királyi helybenhagyásra még akkor is, ha nem voltak az átruházónak jogközösségben lévő rokonai, szükség volt, mert ellenesetben az adományos család magvaszakadtával, az adományozott jószágra lappangó királyi jog feléledt, és a korona azt a birtokostól visszavenni jogosítva volt. 2) A rokonoknak a birtok elidegenítése esetén elővételi joguk volt, melyet a törvényes öröklés rendje szerint érvényesíthettek; miért is a jogközösségben való rokonokat ily rendben a jószág megvételével meg is kellett kínálni, 3) más rokonok megkinálása ugyan nem igényeltetett, de azért elővételi joggal azok is birtak. *) Ez volt lényege azősiségés az annak folytán létesült birtokrendszernek, melyet sokan a hűbériséggel azonos intézménynek szeretnek tekinteni. Hogy e nézet nem helytálló, hogy az az ősiség s illetve a banderialis rendszer, habár sok rokon eszmére találunk is bennük, korántsem azonosak a hűbériséggel, számos jeles hazai tudósunk kifejtette/) ') »Simplex venditio — mond Verbőczy — nihil valet, rationabilis vers aliquando valet, et aliquando retractatur, necessaria autem semper tenetur.s Tripartitum I. r. 5 7. cz. 9. §. 2) Tripartitum I. r. 64. 65. cz. Verbőczy itt abban a tévedésben van, hogy a királyi helybenhagyás csak is Nagy Lajos ideje óta volt szokásban, mert szerinte az előtt minden mágnás, báró, nemes vagy birtokos, ha magszakadásban volt, vagyonával szabadon rendelkezhetett (I. r. 64. §. 2. §.) Hogy ez állítás téves, azt fentebb okmányokkal támogatva részletesen kimutattuk. Egyébiránt lásd erre nézve Pergernek: Verbőczy magyar fordítása 49. lapján *) jegyzet alatt tett észrevételeit is. 3) Tripartitum I. r. 60. cz. 1—9. §§. *) Tripartitum I. r. 60. cz. 10. §. 5) Dr. Wenzel Gusztáv idézetei szerint Nyitrai Tamás már 1780-ban Bernkopf Ignácz pedig 1790-ben kimutatták a két rendszer közötti különbséget. Ujabban pedig Horváth István (Magyarország gyökeres régi nemzetségeiről), gr. Cziráky Antal (Conspectus juris publici regni Hungáriáé Budae 1851. különösen 182. s köv. 1.) Dr. Wenzel Gusztáv: Adomány és adományrendszer (i. h. 701. 1.) és magyar magánjog II. kiadás I. k. 191. §.) Tóth Lorincz : A magyar örökösödési jog szelleme (i. h. különösen 118. és 308. 1.) Dr. Hajnik Imre a Szent István, féle alkotmány és a hűbéri Európa és Egyetemes európai jogtörténet (207. s