Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)
II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése
— 209 — Második nevezetes változás melyet az adományok eddig szokásos módjára nézve Róbert Károly létesített, a »jus regium«-nak koronái joggá (jurisdictio sacrae coronae) való átalakítása, mi természetes következménye volt annak a politikai elvnek, mely azóta az országot és a királyi hatalmat a koronában központosítva és mintegy testesítve látta, melyből indult ki minden s melynek tagjai gyanánt — miután L Lajos az arany bullát ismét megerősítette, — az országos nemesek tekintettek. Ennek folytán minden nemesi birtok is az ország szent koronája kifolyásának tekintetett, úgy, hogy a kettő között kölcsönös viszony létezvén, nemesi jószágot senki mástól nem nyerhetett, és gyökeres joggal nem bírhatott, mint a koronázott királytól, ha pedig a birtokos halálával magszakadás történik, vagy a birtokos hütlenségi bűnbe esett, jószága ismét a koronára szállott. x) Ez irányban Róbert Károly által megkezdett munkát Nagy Lajos fejezte be, s miután a banderialis rendszert kifejlesztette s nagy mérvben alkalmazásba vette,2) e végből a családnak erősbitését törvény által is biztosítani óhajtván, midőn II. Endre arany bullájának IV. czikkét eltörölte, eltörölte a nemesek addig habár, mint láttuk, korlátolt mérvben fennállott rendelkezési szabadságát a nem szerzeményi javakban, s azokat leszármazók nem létében a legközelebbi oldalrokonokra rendelte átszállandóknak. 3) E rendelkezése által Róbert Károly újításait mintegy az ország alaptörvényei közé sorozta, másrészről a családi összefüggés és annak különleges jellege közelebbről meghatároztatott, mennyiben a családjog befolyása debet) possesonaria divisione, és a dolog már oly homályban volt, hogy a nádor párviadal által rendelte a kérdést eldönteni. (Néhány szó az ősiség s a körüli teendők felül 14. 1.) *) L. Wenzel: Adomány és adományrendszer i. h. 688. 1. 2) Horvát M. Magyarok története. II. k. 44. 1. 3) »Excepto solum modo uno articulo — mond az arany bullát megerősítő okmány 11. §-a — praenotato de eodem privilegio excluso, eo videlicet, quod nobiles homines sine herede decedentes possint et quaeunt eclesiis, vei aliis, quibus volunt in vita, vei in morte dare, legare possessiones eorum vendere, vei alienare. Imo ad iste facienda nullám penitos habeant facultatem sed inter fratres proximus, et in generationes eorundem, ipsorum possessiones de jure et legitimé, pnre et simpliciter, absque contradictione aliquali devolvantur.« ZLINSYKY. MAGYAR ÖRÖKÖSÖD. JOG. 14
