Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 204 — logyott hagyatékok, melyeket a törvényes örökösök háromszori felhívás ellenére sem foglalnak el, a városi hatóság által más jövevényeknek adományozhatok el.1) Habár ezek szerint a városi polgárok örökösödési jogának szabályozásánál egyenlőségre nem találunk is, az eltérő szabályok mellett is bizonyos elvek szem előtt tartása ismerhető fel. Ilyen a vér iránti kegyelet, mely a lemenők örökösödésénél egyenlően érvényesíttetik, és pedig oly szigorral, hogy a kitagadás lehetősége sem említtetik fel; sőt még az oldalrokonok mellőzése is inkább kivételkép jelentkezik. A szabadalom levelekben kimondott általános elvek azonban az életben sok hézagot tüntettek fel, mi alkalmul szolgált, hogy a részletek az egyes helyhatóságok által szabályoztassanak. Az Árpád korszakból egyetlen ily szabályzat maradt reánk a selmeczi jogkönyvben. E szabályzat szerint első sorban a törvényes öröklés foglal helyt. Oly esetben ugyanis, rendeli e szabályzat, midőn valaki meghalván, nőt és gyermekeket hágy maga után, sem a birának sem másnak nincs joga e vagyont hatalma alá keríteni, hanem az a hátrahagyott házastárs és gyermekeinek kezein marad. Ha azonban a nő ismét férjhez megy, az adósság kifizetése után fennmaradó vagyon */3 részét nyerendi tulajdonul.2) A házastársak ez öröklési jogának szükségképen szoros öszszefüggésben kellett állania a házassági vagyonjogi rendszerrel. A házassági vagyonjogról azonban a szabályzat említést sem tesz, s uxorein, nec filios, nec cognatos habuevit, duae partes rerum suarum per viros fi de dignos consilio civium ad hoc deputatos pauperibus, et eclesiae civitatis eisdem distribuantur ; tertia vero pars ad utilitatem civitatis resolvetur.« L. LkJiner és Michnai i. m. 246. 1. ') »Item domos vacuas defunctorum, quorum legitimi successores post trinam proclamationem in eos venive neglexerint facultatem habeant aliis supervenientibus conferendi. Ezen intézkedéssel IV. Béla e város részére 1238. évben kiadott s fentebb közlött szabadalom levelét 1267. évben toldotta meg. L. Lidiner ós Michnai i. m. 243. 1. 2. 1. 2. jegyz. a. 2) Wer vnter vns sterbe, vnd eine havsfrav hinder sein lást, vnd érben, des weder der Bichter noch kain anderer maim soll sich unseres gvtes vnderwindn, sonder es soll in der havsfravn gewalt bleiben, vnd irer érben. Ist oder das sich die havsfrav vorendert, so behalt sie ein freier drittheil so alle-schuld bezahlt ist.« 1. p. L. az Árpád-kori uj okmánytár III. kötetének 207 lapján.