Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

tűrni kénytelen.1) Hasonló elv jelentkezik 1267. IX. törvényczikkben, mely által az elhalt családtagok vagyonának elkobzása ellen a családtagok öröklési jogát biztosítja. Hogy a családegysége még abban is kifejezést talált, hogy egyik tag dicsősége közös volt a családdal, tanusitja az aranybula 10. czikke is, mely a harczban elesett, országos méltóságot viselő, nemes fiát, vagy testvérét hasonló méltóságra rendeli emeltetni.2) Ez az elv következetes alkalmazást talált az egész öröklési jogban is. Az elhalt nemes örököse a család volt, mely a törvény erejénél fogva foglalta el annak birtokát. Habár egyes törvényeink ; igy jelesül Szent István II. könyvének 5. fejezete,3) Kálmán I. decretumának 20. czikke4) és különösen az arany bulla IV. czikke 5), egyenes leszármazó örökösök hiányában a szabad végrendelkezésre enged következtetést6), s habár kétségtelen, hogy az Árpádok korából számos ily végrendeletekre találunk okmánygyűjteményeinkben7), de e végrendeletek tanusit») Item si quis nobilium vei saxonum praefatoruin possessiones suas pro suis excessibus et maleficiis amittere debeat vei contingat, cognati ipsi propinque possessionem ipsam redimendi habeant facultatem; ne in possessionüms propriis et avitis extraneum doleaut possessorem, 129. 1. XXXIL törv. czikk. 2) »Si quis jobbagio habens bonorem in exercitu fuerit mortuus ejus filius vei fráter congruo honore sit donandus« 1222. X. t. czikk. 3) »Decrevimus regali nostra potentia, ut minus quisque babeat facultatem sua dividendi, tribuendi uxori filiis filiabusque, atque parentibus, sive eclesiae. Nec post obitum quis hoc destruere audeat.« Szt. István decr. *) »Possessio quaelibet a Sancto Stephano donata humanae successioni quoslibete contingaut baeredes. Possessio vero ab aliis regibus data, de patre descendat ad filium, que si defuerit succedit germanus, ejus filii etiam post mortem illius non exbaeredentur. Kálmán Decr. 1. könyv Cap. XX. 5) Si quis serviens sine blio decesserit quartam partém possessionis filia obtineat. De residuo sicut ipse voluerit disponat. Et si morte praeventus disponere non poterit propinqui sui . . . obtineant. 12 22. törvez. IV. fej. G) E nézetett látszik nagytudományu jogászunk : dr. Wenzd Gusztáv is osztani (1. Magyar magánjog II. köt. 420. 1. a) jegyz. alatt) kinek véleményéhez) csatlakozik Katona is a köteles részről irt értekezéséi)in. 7) így az Árpád-kori uj okmánytárban 1114. éven kivül (I. köt. 5 5. 1. 1152-ból (I. k. 62. 1.) 1158-ből ([. k. 65. 1.) 1173. körül (I. k. 69. 1.) 1270-bűl (I. k. 105. 1.) 1225-ből (I. k. 215. 1.) 1237-ből (II. k. 77. 1.) 1240-ből (II. köt. I. r. 303. lap.) 1221-ből (ugyanott 325. lap.) 1222-ből (III. kötet. 105. lap.) 1235-ből (u. o. 221 -229. 1.) sfcb. V. ö. Wenzel i. m. II. köt. 420. 1. a) jegyzet alatt.