Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 183 — elannyira, hogy az Árpád-ház uralkodásának vége felé a szabad birtok Magyarországban már túlnyomó részben adomány birtok volt. !) Ez adományozásoknak részint különféleségét, de részint mégis egy bizonyos eszme szerint történt alakulását számos okmányok tanúsítják, melyek az Árpád-házi királyok idejéből fennmaradtak. Legfontosabbaknak tartattak mindig azok az adományok, melyek örökségi birtokadományozást foglaltak magukban, mert ily adomány által az e birtokra nézve oly jogot nyert, mint az eredeti foglalás utján szerzett birtokok tulajdonosai, minek az adománylevélben is határozott kifejezés adatott, kimondatván, hogy e birtok ugy adományoztatik, mint szállás birtok. 2) Az ily joggal történt adományozásoknak annál nagyobb jelentősége volt, mert más adományok nem adtak ily erős jogot, mi az adományrendszer szabályozatlan voltának természetszerű következményeként tűnik fel. 3) Az adomány rendszerint az adományosra és örököseire szólván, az ágbirtokot is képezett, mely egyszer öröklött jószággá válva, a család kebelében úgy szállott át öröklés utján, mint a szállás birtok csakhogy mig emez az egyik ág magva szakadtával a nemzetség többi ágaira, amaz ily esetben a királyra szállt,4) mint azt alább bővebben látandjuk. Habár ezek szerint a magyar nemesi birtok forrásává túl>) V. ö. Szlemenics : Az örökségi jószágokról (i. h. 257, 1.) és Wenzel: Magyarország jogtörténetének vázlata 46. 1. ") »In fundendo — mond V. István 1271. évben kelt adomány-levelében — in eadem totum jus dominii ejusdem terrae adeo, ac sí ipsorum decensualis l'uisset tempore sancti regis Stephani (Fejérnél Codex diplomatikus 130. lap.) így hasonlólag II. Endre arragoniai Simon gróf részére 1 223. évben kiadott oklevelében mondja, hogy Simon gróf Rutukuen földjét magának és rokonainak letelepedési helyül kéi-vén, »ut locum descensionis — sibi et cognatis sui — jure haereditario possidendum conferimus eodem titulo et privilegio libertatis etc. (Codex dipl. III. k. I. r. 393. 1.) így IV. Béla Detrik vitéz szolga ré. szére kiadott adomány levelében mondja : »nam ut donationes a regia benignitate consen a, sed ut descensum haereditarium contulimus jure haereditario et irrevocabiliter perpetuo possidendo, (Codex diplom. IV. köt. 2. r. 112.1.) 3) Tanúsítja ezt Kálmán I. könyvének XX. Jegyzetében tett intézkedése is. V. ö. Hajnik, i. in. 319. lap. 4) V. Ö. Szlemenics-: i. m. 152. 1.