Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 181 — hűbériségi szervezet, a magyart a közélet teréről a magán élet terére irányozta volna, és mely nem birta volna a magyar gondolkodásában és ahonfoglalás adta viszonyokban azt az éltető elemet melyeket néki a germán világnézet és a germán felfogás szülte birtok nézetek nyújtottak. *) Körültekintve tehát, ugy látszik a Nagy Károly-féle állani szervezete völt, melyet szent István példányképül tűzött ki az állam alkotási) ál. 2) A karolingiai állameszmék és az ős magyar nemzeti szervezet életrevalósággal biró alkatrészei voltak azok az elemek,3) melyek összefüzéséből Szent István az uj államszervezetet létesítette, melyet nyugot európai jellege *) daczára sajátságos magyar szellem lengett át. Az alkotmányos monarchia első követelménye a törzsszerkezet átalakítása volt, minek ismét a törzsek és törzs főnökök, a kiosztott földekre vonatkozó felsőbbségi jogának megszüntetése, s eként a birtokviszonyok átalakítása szükséges következménye vala. 5) E birtokviszonyok közelebbi vizsgálatát annál kevésbé mellőzhetjük, mennél nagyobb volt azok befolyása az örökösödési rendszer alakultára. A hont elfoglaló őseink 108 nemzetségre voltak felosztva, melyek kisebb-nagyobb területeket megszállva, azokat birtokba vették, s az egyes törzsek között felosztották ; jöttek aztán idegenek is, kik szintén kisebb-nagyobb földeket nyertek adományul, s itt megtelepittettek, tí) az eként elfoglalt birtokok képezték az úgynevezett >) V. ö. Hajnik : i. h. 2) Endlicher i. m. 61. s követ. lap. 3) V. ö. Hajnik : i. m. 112. lap. *) Maga szent István is kifejezi ez irányát, midőn II. könyvének élőbeszédében mondja : >;Nos quoque Dei mutu rjostram gubernantes monarchiám antiquos et modernos imitantes Augnst-os« ; — hogy azonban e mellett mily figyelemmel volt a hazai intézményekre, több példáit lásd Szlemenics': Törvényeink története 73. 1. 5) Tóth Ló'rincz : A magyar örökösödési jog szelleme i. h. 307. 1. 6) V. ö. Anonymus. 43. fejezetét, hol emliti, miszerint Búlcsu, Léi és Botond győzelme után szomszéd nemzetek tódultak Árpádhoz ; és a 46. fejezetet, melyben emliti, hogy Árpád a vendégeknek nagy földeket és birtokokat ajándékozott, mit hallván, sok idegenek tódulnak vala hozzá és véle vígan mulatának vala. (Szabó Károly fordítása 66. 1). Hogy azonban ezek az ajándékok még nem