Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 173 — lött vagyon x/s részéről és egész szerzeményéről rendelkezhetik !). Öröklött vagyon alatt azon vagyonérték értetik, mely az örökhagyóra elődjeitől törvényes öröklés — tehát nem végrendelet, vagy ajándékozás utján — háramlott; és pedig az öröklött vagyonnak az az értéke veendő számításba, melylyel az abban az időben birt, midőn örökhagyóra szállott; nem tevén különbséget, hogy az öröklött tárgyak meg vannak-e hagyatékban vagy sem. Szerzett vagyont pedig az a vagyonérték képez, melylyel a hagyaték az öröklött vagyon értékét túlhaladja 2). Tehát ez esetben az öröklött és szerzeményi vagyon közötti különbség befolyása jelentkezik; de nem az ági örökösödés szempontjából. 4. A schaffhauseni polgári törvénykönyv. Privatrechtliches Gesetzbuch für den Canton Scliaffhausen. — Scliaffhausen 18fi5. A schaffhauseni polgári törvénykönyv 1865. évi szeptember hó 1-én lépett életbe. Az öröklési jogot tartalmazó V. részében épen azokat az elveket, követti mint a többi schweiczi törvények, ugyanis az általános követelmények mellett, kiváló figyelemmel van a hazai jogfejlődésre, s a közérzületté vált nemzeti intézményekre, melyeket tekintettel a kor igényeire igyekszik a törvényben elhelyezni. Az örökösödés rendszerinti módja : a törvényes öröklés, melyre az örökhagyó vérszerinti rokonai vannak, a törvény által meghatározott sorrendben hivatva; jelesül: 1) A leszármazók. A törvényes gyermekeket és ezek leszármazóit illeti meg szüleik után első sorban az örökösödés, a nemre való minden tekintet nélkül. Az öröklés az első izben fejenként, a további leszármazóknál tőzsénként történik 3). Ha kielégitett gyermek találkozik ki nem elégitettel az öröklésnél, az előbb nevezettek tartoznak a kielégitetésükre, vagy kihá») Graubiindteni polg. t. könvy 509. §. 3) U. o. 510. V. ö. Plánta i. m, II. köt. 465 s követ. lap. 3) Schaffhauseni ptköny v : 1809 — 1810. §.