Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 171 — Minden törzsön belül, az az: valamint a lemenő ugy az oldalágon is, a helyettesítési jog alkalmaztatik, melynél fogva az öröklésre jogositott utódai annak helyébe lépnek, s együtt azt az örökségi részt követelhetik, mely elődjüket illette volna. ») Az örökhagyó különböző hőzasságából származott gyermekek, szülejük után való örökösödésnél előjoggal birnak. A nem közös szüle után csakis az ettől származott gyermekek örökölnek. A törvénytelen gyermekek csak anyjuk és emek rokonai után örökösödnek és viszont. 2) Az anya utáni öröklésnél a törvénytelen gyermekek az anyai féltestvérekkel egyenlő tekintet alá jőnek. 3) Ha leszármazók hiányában a második vagyis a szülék ága van hivatva az öröklésre, akkor következő elvek nyernek alkalmazást : a) ha mindkét szüle életben van, mindegyik a hagyaték felét örökli; b) ha csak az egyik szüle van életben, a hagyaték fele az életben lévő szüle, másik az elhalt szüle leszármazoira száll, minden tekintet nélkül arra, hogy ugyanabból vagy különböző házasságból származtak-e ; c) ha mindkét szüle elhalt, akkor az örökhagyó testvérei örökösödnek. 4) Ha a fentebb emiitett esetek egyike sem forog fenn, de az egyik szüle az örökhagyót túlélte, vagy oly leszármazók hátrahagyásával halt meg, kik az örökhagyóval nem közös szülétől eredtek, akkor az örökség fele a túlélő szüle, s illetve annak most emiitett leszármazoira, másik fele pedig a másik szüle részéről való nagyszülei ágra száll; vagyis ebben az esetben a nagyszülék és ezek rokonai örökösödnek ugyanaz elvek szerint, melyek a szüléknek gyermekeik után való öröklésére nézve vannak felállitva. s) 1) U. o. 492. §. 2) U. 0. 489. §. 3) U. o. 498. §. zárpontja. *) U. o. 494. §. V. ö. Plánta id. m. 440 o köv. lap. 5) E részben tehát a törvény a parentalis rendszert elfogadott többi törvényektől eltér, mert ez utóbbiak szerint abban az esetben, ha a szülék egyike maradékok hátrahagyása nélkül elhalt, a hagyaték a másik szülére s annak maradékaira száll. így rendelkeznek különösen — mint láttuk — a zürichi, szárz és osztrák törvények. V. ö. Plánta i. m. 44S lap.