Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 165 — fenmaradó általános hagyatéki tömeg az atya és az anya között két részre osztatik fel1). Ha a szülék egyike már elhalt, de leszármazói maradtak, azelhalt szülőre esendett részt annak lsszármazói öröklik ;2) ily leszármazók nem létében az egész hagyaték az életben maradt szülére száll. 3) Ha mindkét szüle elhalt, de törvényes maradékot hágy hátra (az örökhagyó testvéreit, testvérének gyermekeit, vagy unokáit), akkor az atyára esendett rész az atyai, az anyára esendett rész pedig az anyai leszármazókra száll. Ez esetben tehát az egész testvérek a félvérekkel konkurrálnak az öröklésben és pedig olyképen, hogy egész testvérek, valamint az atyai ugy az anyai ágra, az utóbbiak pedig csak azon ágra esendő tömegből nyernek osztályrészt, melytől származtak.4) A leszármazók ez osztályban sem szüleik képviselői, hanem saját joguknál fogva örökösödvén, ennél az öröklésnél is alkalmazandók mindazok az elvek, melyek e részben a lemenők öröklésénél előadattak. 5) Midőn szülék nem létében csupán testvérek vannak az öröklésre hivatva, minden előjog megszűnik, és az egy törzstől származó fivérek és nővérek egyenlően örökösödnek. 6) Az öröklési rendnél a törzsek szerinti öröklés s illetve osztály rendszerinti szabályul szolgál. 7) Ha fogadott gyermek halt el leszármazók nélkül s örökbe fogadó szülei még élnek, a hagyaték fele a fogadó szülékre, másik fele a fogadott gyermekek természetszerinti szüleire száll. Ha a fogadott szülék már nem élnek az egész hagyaték a fogadott fiu névszerint való rokonaira háramlik. 8) 3. A nagyszülei dg öröklése. Ha sem leszánnazók, sem a szü») Zürichi polg. tvényköuyv 1918 — 1920. §§. V. ö. Bluntschli i. m. 37 —£9. L •) U. o. 1921. §. 3) U. o. 1922. §. ~ *) U. 0. 1923—1924. §§. 5) V. ö. Bluntschli i. m. 194. lap. 6) Zürichi p. tkönyv. 1925. §. ') U. 0. 1926. §. 8) U. 0. 1927. §. V. ö. Bluntschli i. m. 43. lap.