Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 146 — Áll ez különösen az örökösödési jogra nézve is, mely része a törvénynek nem csak azért áll jelességben a porosz törvény felett, mert határozottan szembeszállott minden nehézségekkel, melyek elől a porosz törvény a helyi szabványok mögé búván , az országos törvényt segéd jognak deklarálta, mi már magában véve is homlokegyenest ellenkezik a kodifikaczio céljaival, hanem azért is, mert sokkal rendszeresebb és nincs tömve az ellenmondások oly tömegével, a melyei a porosz törvényben minden lépten-nyomon találkozni kényszerülünk.1) A római jog behatása az osztrák jogra már az örökös és az Örökség fogalmának meghatározásánál is jelentkezik. Az örökhagyó jogai és kötelezettségeinek összege képezi annak hagyatékát, 2) vagyis az örökséget; az a kizáró jog pedig, melynél fogva valaki az örökséget egészben, vagy annak az egészre vonatkozó hányadrészét birtokba venni jogositva van, örökösödési jognak neveztetik. 3) Tehát az örökség egy osztatlan egészet képez, melyre az örökös vagy egészben, vagy pedig csakis annak bizonyos hányad-részére hivathatik meg, és nem a hagyaték egyes tárgyaira. Épen ugy, mint azt a római jog rendeli. Jelentkezik ez a irány az örökösödési jog részletes szabályozásánál is. Az osztrák törvény szerint is a törvényes öröklési jog, mint egy nagyszerű végrendelkezés, mint egy előre elkészített végrendelet jelentkezik, melynek czélja az öröklési jogot az örökhagyó véleményezett akaratjával egyezőleg rendezni. Ezen alapon nyugszik valamint a törvényes, ugy a végrendeleti öröklési jog, mindkét esetben az örökhagyó akaratjánál fogva foglalja el az örökös a hagyatékot, csakhogy emitt a határozottan kijelentett, amott a vélelmezett és a törvény által éhez képest szabályozott akaratjánál fogva.4) Ez elv továbbá folyománya, hogy első sorban a végrendeleti öröklés szabályoztatik, mert elv, hogy csak végrendelet nem létében van helye a törvényes örökösödésnek. Az a sorrend, mely szerint az öröklésre jogosult rokonok az ') V. ö. Förster : Theovie und Praxis des gemeinen preusischen Civilrechts IV. köt. 15. lap. 2> Osztr. polg. törvkönyv 531. §. 3) Osztr. polg. törvkönyv 532. §. 4) V. ö. Unger : Erbrecht 18. lap 4. §. 1) jegyz. alatt.