Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

132 — Á Code civile a kettő között a közép utat választotta; elfogadta ugyanis a vagyon eredetére nézve fenállott különbség eltörlését, de a rokonok várományosi jogosultságát a hagyaték bizonyos részére szoritotta, s várományos joggal biró rokonoknak csak is az örökhagyó felmenőit és leszármazóit jelölte ki.1) Ebből az elvből kiindulva rendeli : hogy az élők között, vagy végrendelet utján való ajándékozások nem haladhatják tul a végrendelkező vagyonának fele részét, ha az elhunyt csak egy törvényes gyermeket, harmadrészét, ha két törvényes gyermeket, és negyed részét, ha hármat vagy többet hágy maga után.2) A gyermek nevezet alatt a gyermekek leszármazói is értetnek, csak hogy egy gyermek leszármazói — legyenek bár menynyien is — mint annak képviselői, csak is egy gyermek részre tarthatnak igényt.3) Ha gyermek nem létében az örökhagyó mind két ágon egy vagy több felmenő rokont hágy hátra, az élők között, vagy végrendelet utján történt ajándékozás nem haladhatja meg a vagyon fele részét, és háromnegyedét akkor, ha csak az egyik ágon marad felmenő rokon 4). Kivételnek van azonban a házastárs irányában helye; ugyanis, ha a házastárs sem gyermeket, sem más leszármazót nem hágy hátra, akkor házassági, vagy a házasság tartama alatt kötött szerződés utján tarról a vagyonról, melyet idegeneknek elajándékozni jogosítva van, és azon felül annak a vagyonának, mely felől gyermekek léte esetén a törvény a rendelkezést megtiltja, haszonélvezetéről házastársa javára rendelkezhet. Ha pedig az ajándékozó házastárs gyermekeket, vagy más leszármazókát hágy maga után, akkor jogosítva van házastársának vagyona xj4 részének tulajdonát, 1ji részének pedig haszonélvezetét, vagy egész vagyona fele részének haszonélvezetét hagyományozni, vagy visszteher nélkül átengedni 5). nok létében pedig */„ része a vagyonnak volt csak az örökhagyó szabad rendelkezésének tárgya. ') V. ö. Bauernbrand i. m. 163. 164. 1. 8) Cod. civil : art. 913. a) Cod. civil : art. 914. 4) U. o. Art. 915. 5) U. o. Art. 1094.