Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 126 — erre megy át s az fitestvéreit nagykorúságuk elértéig, nővéreit pedig férjhezmenetelükig eltartani köteles. Ha lemenők nincsenek, az oldalrokonok örökösödnek, ezek nem létében az atya, azután az atya testvérei, s ha ilyenek sincsenek, a nagyatya, azután annak testvérei örökösödnek; s ily sorban történik az öröklés, mig csak rokon létezik. Az ingó javakról a végrendelkezési jog csupán ama fennemlitett szabály által, mely szerint az atya gyermekei ellátásáról halála után gondoskodni tartozik, továbbá az özvegyi jogra vonatkozó megszorítás által volt korlátolva, s ennél fogva az özvegyet jus relicta, a gyermekeket pedig legitima név alatt az ingó javak egy része ős időktől fennálló szokás szerint megilleti, de csak is a gyermekek követelhették e köteles részt, s ezek is csak akkor, ha atyjuk halála idején még nem voltak önállók. A további leszármazók a legitimára nem birtak igénynyel. Végrendelet nem létében az ingó javak is azokra szállanak, kik az ingatlanokbani öröklésre vannak hivatva.1) ') V. ö. Bozókij a köteles részről 141 —142. 1. továbbá Tóth Lö'riwcz idézett értekezését 451—453. lap. Eészletesen előadva a skót család s öröklési jogot pedig lásd Oans idézett müvében 695—714. lap.