Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)
I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre
— 124 — fogva a gyermekek s azok leszármazói elődjeik helyébe lépnek az öröklésnél. d) Negyedik alapelv volt: hogy a fekvő birtok csak is a lemenőkre s a felmenőkre soha sem száll. E szabály hűbéri eredete félreismerhetlenül jelentkezik, s azonos azzal a szabálylyal, mely szerint az örökösnek az első szerző véréből származottnak, tehát annak egyenes leszármazó örökösének kell lennie. Ha az első szerző ismeretlen volt, az utolsó birtokos tekintetett szerzőnek mindaddig, mig be nem bizonyittatott, hogy a jószágot ő örökölte, mely esetben annak jogelődje tekintetett szerzőnek, kitől az örökösnek vérszerint való leszármazását kellett beigazolnia. E szabály azonban II. Vilmos (1832—1837) parlamenti végzeménye által változást szenvedett, s kimondatott, hogy az egyenes leszármazók nélkül elhalt örökhagyó vagyonában a felmenők az oldalrokonok kizárásával örökölnek.1) E szerint ma a fenntebbi alapelv többé érvénynyel nem bir. e) Ha az utolsó birtokosnak nem maradtak egyenes leszármazó örökösei, az örökség az első szerzőtől származó oldalrokonokra száll, de csak a teljes vérű oldalrokonok birnak öröklési joggal.2) f) A törvénytelen gyermekeknek nincs öröklési joguk, kivévén, ha szüleik összeházasodnak és a törvénytelen gyermek a birtokba lép, mely esetben őt az örökhagyó atyának későbbi házasságából származott törvényes gyermekei a birtokból ki nem zárhatják.3) 2) Az örökösödési jognak igen lényeges intézményét képezi a birtok visszaszállása (escheat). Ez a hűbéri eredetű intézmény két esetben foglal helyt: a) akkor, ha a jószág birtokosa (teneant) örökösök hátrahagyása nélkül elhal, mely esetben a birtok a főtulajdonosra — a hűbérurra — száll vissza; b) a másik eset akkor foglal helyt, midőn a birtok bűntény folytán koboztatik el, minél fogva ezen eset nem tartozik az öröklési jog körébe. >) Solly Grundsátze des englischen Rechts über Grundbesitz und Erbfolge. a) Brachlon idejében még kétséges volt, hogy a félvérek kizárandók-e az öröklésből ? s az a nézet nyert érvényt, hogy e részben az öröklött és a szerzett vagyon között különbség teendő. Brachton azonban a közönséges jog szelleméből kiindulva, ennek a megkülönböztetésnek helytelenségét kimutatta s azt a tételt emelte érvényre : sSeisina facit stipitem.« L. Gundermann i. m. 161. lap. 3) 1>. bővebben C-íundermavv i m. 157—163. lap.