Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 111 — sági vagyonjogok természetes kifolyása *), söt vannak oly részei is Németországnak, melyekben a római jog egyáltalán nem fogadtatott el. Ezek között nevezetes Bréma városa, mely megbirta örzeni a római jog mellett ősi telekkönyvi intézményét s a régi német felfogáson alapuló és a házassági vagyonjog eredeti sajátságait megtartó öröklési jogát is 2). Ezek azonban mind csak a kivételek közé tartoznak, és nagyban és egészben áll, hogy a római jog az, mely Németország közönséges jogát képezi s tért foglalt ott is, hol szerepe csak a segéd-jogként való működés lett volna 3). A római jog felvétele ugyanis Németországban kétféle alakban nyilvánult; némely részekben elfogadtatott általában, más részekben azonban a hazai jog mellett csak segédjogul jelöltetett ki, hogy ugyanis előforduló kétes esetekben zsinórmértékül szolgáljon. A dolog természetéből folyik azonban, hogy tekintve a honi törvényeknek legnagyobb részben elavult voltát, melyek miután a német jog tudományos mivelése századokon át el hanyagoltatott, nem fejlődhettek a haladó korral, mig a római jog a folytonos tudományos művelés tárgya levén, annak szabályai a kor követelményeivel öszhangba hozattak, a hazai jog egészen háttérbe szorult. A római jog uralomra jutását igen megkönnyítette az a természetellenes helyzet is, mely Németországban fennállott. A német népben nem volt meg az egység érzete, nem ismert az német, hanem bajor, szász, góth stb. törvényeket, nem volt azoknak német törvénykönyve, hanem szász tükre, sváb tükre, császári joga stb; csak a XVI. században a római jog felvétele által vált létezővé egy egységes jog, mely a nép egységének érzetét is előtérbe helyezve, a törvények tarka különbözősége mellett, számos más tényezők által gyámolitva sikerült a segédjog szerepéből kiemelkedve, magát közönséges joggá küzdeni fel. Szükséges volt az idegen jog elfogadása, hogy végre legyen a német népnek oly törvénye, mely nem a bajorok, svábok, szászok vagy thuringiak jogát képezi; hanem a németek közönséges joga legyen 4). És ez ma is tényleg sőt inkább az ma, ') L. ezeket részletesebben Mittermaijer i. m. II. k. 538. s. köv. 1. -) L. ezt igen kimerítően s érdekesen tárgyalva Post Samtgut. Systematische Darstellung des practiscber Bremischen ebelicben G-üter und Erbrechts. -) V. ö. Sohm. id. értek. 265. lap. *) V. ö. Sohm id. ért. 259 — 260. lap.