Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 103 — lyával birt, és pedig vagy a szokás (ex usu fori) vagy különös királyi leiratok (Lettres patentes) alapján. Ámde az a törvény, mely e részekben eredetileg érvényt nyert, nem a Justinianus-féle római jog volt, mert Justinianus törvényei már a római uralomnak Gralliában történt elnyomása után keletkeztek, s csak a XII. században, midőn a római jog tudományosan kezdett miveltetni s az akadémiai felolvasásoknál az a Justinianus-féle törvények által megállapított érvénye szerint tárgyaltatott, nyertek annak szabályai a gyakorlatban is lassanként érvényt, babár az a kérdés, bogy az emiitett államokba a régibb római vagy a Justinianus féle jog bir-e törvényerővel ? folytonos vita tárgyát képezte 1). Ez országrészre nézve tebát a római jog érvénye igen határozottan jelentkezett, nem igy a másik részre nézve, melyet a szokásjoggal élő tartományok képeztek. Az előbbi tartományok törvényeiről tehát bővebben felesleges lenne szóllani, mert csak ismétlése lenne azoknak, miket a római törvényekről annak idején előadtunk, s csak az öröklési jogra vonatkozó néhány elvi eltérést tartunk szükségesnek megemlíteni; melyek közül főleg kiemelendő, hogy az az ismeretes szabály »le mort saisit le vif« az irott törvény államaiban is alkalmazást nyert, melynek lényege az volt, hogy a vérrokonok a törvény erejénél fogva örökösödnek s a végrendeleti örökösök csak hagyományosoknak tekintetnek,kiknek a hagyatékot a törvényes örökösöktől követelni jogában áll2). E szabály annál nagyobb figyelmet érdemel, mert a római jognak azt az elvét támadja meg, mely szerint a végrendeleti öröklés tekintetik az örökösödés rendszerinti módjának s csak ha az örökhagyó nem intézkedhetett, lép a törvényes örökösöknek öröklésjoga előtérbe. A szokás joggal élő tartományok öröklési rendszerére nézve kiváló figyelmet érdemel első sorban az a különbség, mely az öröklött ingatlan vagyon (propres) és az ingó vagyon s illetve ingatlan szerzemény (meubles conquesto aequets) között felmerül. Az elsőkre, vagy is az öröklött ingatlan javakban való öröklésre nézve két alapelv nyert általános érvényt, mely minden statútumokban helyt foglalt. Jelesül: ') Zachariae i. m. I. kötet 111. lap. 2) L. Paraguiu. Französische Gesetzgebuii<2: II. kötet. Civilvecht 101 lap. V. ö. Bauerbrand Iustitutionen der íranzösisclien Civilrechts 180 s köv. lap.