Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

Előszó

vei. Ki kell mutatnunk: mily öröklési rendszerek állottak fenn hajdan, s mily helyet foglalt azokban el az ősi és szerzett vagyon közötti különbség, s illetve a javak visszaháramlásának rendszerre, s mi volt annak indoka, hogy a rendszer aként alakult át, mint az ma érvényben áll, s ezzel szemben vizsgálva a magyar jogfejlődést, önkénytelenül feltárulnak azok az indokok, melyek arra befolytak, hogy a külföldi jogfejlődés egészen más irányban történjék, mint a magyar, s meg kell győződnünk arról, hogy az öröklési jog mennyire össze van forrva a nemzetek életével, jellemével, társadalmi fejlődéseivel és szokásaival, melyek kapcsolatban a tények hatalmával, indokolják azokat a nagy eltéréseket és különbségeket, melyek a czél azonossága mellett is, az öröklési jogokban felmerülnek; s ha ezeket ekként figyelembe vesszük, lehetlen nem jutnunk arra a meggyőződésre, hogy e jogfejlődés a jövő törvényalkotásnál sem mellőzhető egyszerűen, ha csak a kodifikátor kötelességeit egészen szem elől téveszteni, s e mellett hazánk viszonyai s nemzetünk életérdekei előtt szemet hunyni nem akarunk. E szempont lebegett előttem, midőn az akadémiai pályakérdés megoldását aként véltem legczélszerübben eszközölni, hogy azt a magyar öröklési jog s az egész európai jogfejlődéssel összekötve tárgyalom, s az által igyekszem a megoldásra vezető utat feltalálni, hogy összekötöm a multat a jelennel, s ekkor fogok a kérdés tulajdonképi meg'oldásának müvéhez. A tudományos akadémia elismeréssel kisérte s jutalommal tüntette ki szerény kísérletemet. Vajha a hazai jogász-közönség körében is hasonló szives fogadtatásban részesülve, sikerülne ez által is ősi intézményeink iránti kegyelet megóvását előmozdítanom. Budapest, 1876. october 10. Zlinszky Imre. *