Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 98 — Az öröklési jog is egészen magasabb álláspontot foglal el. Első sorban örökölnek a lemenők a nem különbsége nélkül és a képviseleti jog alkalmazása mellett; ha gyermek nincs, a szülék s ezek nem létében a további felmenők örökösödnek x). Ezek után következnek az oldalrokonok és pedig első sorban a testvérek, kik fejenként s ezek után a testvérek gyermekei, kik törzsenként örökösödnek, s igy következik a további rokonság hetediziglen, a nemre való minden tekintet nélkül, mert a férfi s nő nem közötti külömbség felállítását e törvény az igazsággal ellenkezőnek tekintené 3). Ha hetedizig rokon nincs, a házastársak örökölnek kölcsönösen egymás után 2). , A régi nyugothi góth jog szerint a szülék szabadon rendelkezhettek vagyonuk felett, még abban az esetben is, ha gyermekeik voltak. Chindasnind király azonban e jogot megszorította és azt következő esetekre korlátolta. Ha a szülék, vagy más felmenők leszármazóik egyikét, vagy másikát előnyben kivánják részesiteni, ezt csak a vagyonnak harmad részére nézve tehetik, ezen felül joguk van vagyonuknak egy ötödrészét egyházaknak hagyományozni, kivételt képez e részben az a vagyon, melyet az örökhagyó az uralkodótól kapott, mert e felett őt teljesen szabad rendelkezési jog illeti *). A gyermekeket az örökségből kizárni, csak azok súlyos vét*) »In haereditate illius, qui moritur si intestatus discesserit íllii primi sunt, si filii desunt nepotibus debetur haereditas, si nec nepotes fuerint praenepotes ad haereditatem vocantur; si vero qui moritur nec íilios, nec nepotes, seu patrem vei matrem relinquit, hunc avus aut avia haereditatem vindicabit.« Fuero Juzgo IV. 2. 2. de successionibus. 2) Foeminae ad haereditatem patris aut matris, avorum vei aviarum, tam paternarum quam maternarum, et haereditatem fratrum, vei sororum sive ad haereditates, que a patruo vei filio patrui.... reliquentur, aequaliter cum fratribus veniant. Nam justum omnino est, ut quos propinquitas naturae consociat, haereditariae successionis ordo non dividat. Fuero Juzgo IV. 2. 9. Gansnál i. m. III. k. 355. lap. 3) Fuero Juzgo IV. 2, 11. L. Gans i. m. III. k. 355. lap. 4) »Nam quod quisque ille per auctoritatem percipere meruerit Principum nullo modo in adnumeratione hujus vei tertiae vei quintae partis, quolibet titulo admiscetur, sed juxta legem aliam, qui hoc a rege perciperrint, habebant licitum, quale voluerint de conlatis sive rebus a Principe ferre judicium.« Fuero Juzgo I. 1. Gansnál i. m. 358. lap.