Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Második rész: Különös rész. A vagyonjog
621 haszonvétel, az eljegyzés felbontásából eredő kártérítési és visszakövetelési jog stb., melyek tisztán a jogosított személyéhez lévén kötve, mint ilyenek átruházás tárgyául nem szolgálhatnak ;* továbbá hivatalnokok fizetésének azon részei, melyről le nem mondhatnak s melyek le nem foglalhatók.2 Az engedményezés kifejezett vagy hallgatólagos; önkéntes vagy kényszerű. Önkéntes és egyszersmind határozottan kifejezett az engedményezés akkor, midőn a hitelező szabad elhatározása folytán megfelelő módon kijelenti azon akaratát, hogy követelését másra kivánja átruházni és azon másik az átruházást elfogadja; hallgatólagos az engedményezés akkor, ha annak létrejöttéhez sem a felek külön megállapodása, sem birói kijelentés nem igényeltetik, hanem bizonyos körülmények beálltával önként létezővé válik, s a fizető a hitelezőnek jogaiba lép ; ilyen pld. ha a kezes másnak tartozását kifizeti.3 Kényszerít az engedményezés akkor, ha birói határozat által történik az átruházás.4 A kényszerű és hallgatólagos engedményezés közötti gyakorlati különbség abban nyilvánul, hogy a kényszerű engedményezésnél annak jogkövetkezményei csak a birói kijelentés jogerejűvé váltával állanak be, míg a hallgatólagos engedményezés ipso jure azon tény létesülésével válik hatályossá, melynek következménye az engedmény.5 1 Pld. az eljegyzés felbontásából eredő követelések, s a házasság felbontása alapján, a nem vétkes félt illető visszakövetelési jog az 1894:31. t.cz. 4. s 89. §§. szerint csak akkor képezhetik engedmény tárgyát, ha a jogosult már megindította arra nézve a keresetet. — A szövegben foglalt elvet követte már régibb joggyakorlatunk is. L. erre nézve Frank i. m. 610. 1.; Wenzel i. m. II. 198. 1. s az általuk idézett Dec. 51., 52. Divis. succes. így az osztr. ptkv. 1393. §.; drezdai jav. 351. §.; bajor jav. 146. cz.; zürichi trv. 1029. §. 2 Pld. 1881 : 60. t.-cz. 54—60. §§. — A német ptkv. 400. §., s ezzel egyezőleg a magyar ptkv.-tervezet 1251. §. általános elvként állítja fel, hogy oly követelés át nem ruházható, a melyet nem lebet lefoglalni, a mi indokolva van az által, hogy különben mindig ki lehetne játszani a foglalásra vonatkozó tilalmakat; pld. valaki csak akkor kölcsönöz, ha előre engedményezi a munkás az 1898 : 2. t.-cz. 43. §. szerint végrehajtás alá nem vonható, s ily úton át nem ruházható követeléseit. 3 Osztr. ptkv. 1358. §. — C. 1887 szept. 29. 2091. Dtr. XIX. 31. a fizető kezes kifejezett átrubázás nélkül a hitelező jogaiba lép. Azonban 1885. évi 5033. — ú. o. XIII. 109. — szerint, a hitelező csak akkor köteles engedményezni a követelést a fizető személynek, ha ez a fizetést a maga személye részéről teljesíti — habár az adós helyett —, de nem az adós részéről, mert utóbbi esetben a tartozás megszűnik. 4 A kényszerű átruházásra nézve 1. az 1881 : 60. t.-cz. 123., 132., 129. §§. Ezek szerint a végrehajtató kérheti a bíróságtól, hogy a végrehajtást szenvedett ellen lefoglalt pénzbeli követelés, valamint valamely ingatlanra élők közötti jogügylet által szerzett jog átruháztassék, illetőleg azon jogok érvényesítésére feljogosíttassék, a mit a bíróság végzéssel eszközöl, — A lefoglalt követelésnek esetleg szükségessé válható eladása esetén, az árverési vevő szintén a — visszteher melletti — engedményes jogaiba lép. 5 Koch. Uebergang der Forderungsrechte 152. 1.; Schmid. Cession I. 19. §.; Kirchstátter i. m. 604. 1.
