Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Első rész: Általános rész
48 érvényessége, a melyek ily rendeletek által lettek megállapítva és tényleg hatályban levő kötelező jogszabályokat képeznek.1 S e részben még az sem képez különbséget, hogy az ily jogszabályt megállapító rendelet a törvényes kellékekkel bír-e, s azért képeznek igen fontos jogszabályokat az absolut korszaknak azon nyiltparancsokon alapuló szabályozásai, a melyeket a szokásjog, vagy törvényhozási meghatalmazáson alapuló kormányrendelet elfogadott.2 4. A királyi privilégiumok. A királyi privilégiumok, mennyiben magánjogi szabályokat tartalmaznak, csakis a régibb magyar magánjog szempontjából sorozhatok a magánjogi kútfők közé. Jogunknak számos intézménye eredetileg privilégiumok alapján keletkezett, a melyeknek szabályai állandó jogszabályokká alakultak — pld. az adományrendszer számos szabályai. — Ezen kívül kir. privilégiumokon alapulnak a szabad kir. városok, szabad kerületek, Erdélyben a székelyek és szászok külön jogának egész rendszere. E mellett azonban a jogszabály — tehát objectiv jog — forrását képező privilégiumok mellett léteztek az egyes jogosítványt adó privile1 Vagyis — a törvényhozási felhatalmazás esetén kívül — csak a szokásjog alapján álltak ily rendeletek által megállapított jogszabályok érvényben, azonban azért maga a kir. rendelet, mint ilyen nem képezett jogforrást, sőt ellenkezőleg gyakran képezte ellenzés s támadás tárgyát a törvényhozási tárgyaknak rendelet útján való szabályozása s az 1791 : 12. t.-cz. épen ezen tételt hozza kifejezésre. A példaképen felhozatni szokott II. József-féle 1786. márcz. 6-iki házassági nyilt parancs jogi érvényét csakis az 1791. 26. t.-cz. 11. §-ától, még pedig csak az ott foglalt terjedelemben t. i. a protestánsokra nézve nyerte. A régi irodalom egyáltalában nem ismeri s azért nem is említi a jogforrások között a kir. rendeletet; csak Huszty említi Jurisprudentia practica Tirnavis 1766 cz. munkájában 7. tit. 43. s köv 1. a perbeli és peren kívüli kir. mandátumokat, a melyek szerinte praeter legem is tartalmazhatnak rendelkezéseket, s e tekintetben hivatkozik az 1563 : 78—80. t.-czikkekre. Azonban figyelembe veendő, hogy ezen t.-czikkek épen a törvények érvényesítése s végrehajtása czéljából és a törvény által is biztosított körben kiadott kir. parancsokról, mandátumokról rendelkeznek, azonban azt sehol sem mondják ki, hogy a király rendeleti uton új jogszabályokat állíthatna fel, sőt a 80. t.-cz. egyenesen a biróra bizza annak megítélését, hogy a kiadott parancs a törvénynek megfelel. Azonban azért tényleg a kir etc. rendeletek sok anyagi jogszabályt állítottak fel a nélkül, hogy ezek önmagukban véve kötelező erővel bírhattak volna, s épen ez ellen irányul az 1791 : 12. t.-cz. is. L. erre nézve Dell' Adami. Magánjogi codificatiónk etc. Budapest, 1885. II. 14. s köv. 1. 2 Ilyen az ősiségi, úrbéri nyiltparancs, a telekkönyvi rendeletek stb. ; ezek azonban csak annyiban birnak érvénynyel, a mennyiben azokat az országbírói értekezlet, ós ezzel kapcsolatban a szokás elfogadta, mert ezen —, s részben Erdélyben az 1868 : 43. t.-cz. felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeleteken alapul azoknak érvénye.
