Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Második rész: Különös rész. A vagyonjog

593 birtokos ellenében illették volna meg.1 Tehát magán az okiraton alapuló, valamint az adós és a papir mindenkori birtokosa elleni kifogásokat mindenkor lehet érvényesíteni és azon nézet, hogy a beszámítási kifogás nem volna érvényesíthető, kellő indokkal nem bir.2 4. Vééül megemlítendő, hogy az értékpapírok épen úgv, mint más ingóságok tárgyai lehetnek a zálogjognak, haszonélvezetnek s minden kötelmi jogviszonynak ;3 és úgy a névre, mint a bemutatóra szóló értékpapírok, épen lígy mint más okiratok, ha elvesznek, az erre nézve előírt úton és módon megsemmisíthetők.4 3. Az alany bizonytalanságának más esetei. Az alany bizonytalanságának azon esetétől, mely az értékpapíroknál jelentkezik, különbözik azon eset, melyben az adós vagy hitelező akként van meghatározva, hogy az egyelőre egyénileg úgyan ismeretlen, azonban bizonyos viszonyok, vagy körülmények vannak felállítva, a melyekbe való lépés határozza meg egyénileg is az adóst, vagy hitelezőt. Ezen közvetett úton való meghatározás történhetik oly módon, hogy a ki azon viszonyba lépés folytán adós vagy hitelező lesz, az marad, ha abból a viszonyból utóbb ki is lép.5 Ezen esetben tehát nem annyira az alany bizonytalan, mint inkább az kétséges, hogy a kötelem alanya mikor válik ismertté, s ha ismertté 1 L. drezdai jav. 18. ez.; a szász trv. 1045.. 1046. néniét ptkv. 796. §. - L. Kuntze. Die Lehre von den Inhaberpapieren 629. 1.: Xagy i. in. II. 105. 1. s u) jegyz. — C. 1S85 szept. 2. -296. Dtr. XH. 297. a bemutatóra szóló papir kiállítója, a mindenkori birtokossal szemben, a papir tartalma szerint, minden más feltevés nélkül kötelezi magát, azért a birtokos nem köteles a papir kibocsátásának körülményeiről tudomást szerezni; s a jóhiszemű birtokos ellen nem emelhető a jogszerűtlen forgalomba hozatal kifogása, vagy bármely kifogás, mely nem az okiraton, vagy a papir birtokosa és a kiállító közti viszonvon alapul. 3 1875: 37. t.-cz. 303. §. — L. német ptkv. 1081.. 1270., 1293—1296. §§.; s ehhez A. Pilch. Der Niessbraueh an Inhaberpapieren mit Prámien. Berlin, 1897.: s a magyar ptkv. tervezet 763., 848—851. ji. * Az értékpapírok megsemmisítésére vonatkozó eljárás 3-féle : 1. a bemutatóra szóló —, vagy határozott névre kiállított, de üres hátirattal forgatható papírok megsemmisítését szabályozza az 1881 : 33. t.-cz. (a meg nem semmisíthető papírok a 21. §-ban vannak felsorolva): 2. a recta papírok, a bemutatóra szóló és forgatható, de lekötött, valamint a névre szóló szelvény nélküli papírok megsemmisítése az 1868 : 54. t.-cz. 529—533. íi. szerint történik, (1. erre nézve még az 1881 : 33. t.-cz. 24. $.): s végül 3. a váltók, kereskedelmi utalványok, közraktári jegyek, magánzalogházak zálogjegyei az 1876:27. t.-cz. 77—79. ji. szabályai alá esnek íl. még 1875:37. t.-cz. 298. s 452. ií.: s 1881 : 14. t.-cz. 14. 5. Kir. zálogházak zálogjegyei nem semmisíthetők rnegK L. különben erre nézve s a megsemmisítés jogi következménveire nézve is Nagy i. m. 134. i.: Kiss M. i. h. 10. j. — L. német ptkv. 799. s 800. §§. 5 Pld., ha valaki bizonyos hagyományt rendel annak, ki valamely meghatározott személyt nőül vesz. ZUnszky-Reiner, Magyar majánjog. 8. kiad. 38