Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)

Második rész: Különös rész. A vagyonjog

591 3. A magán értékpapírok, melyek magánvállalatoktól, intézetektől, vagy magánosoktól származnak, és adóslevelek, kötelező jegyek, részvények, elsőbbségi kötvények, váltók, utalványok, pénztári jegyek, chequek, biztosítási kötvények stb. alakjában képezik a forgalom tárgyait.1 Az értékpapírok forgalma, s így az ezek folytán származó kötelmi viszony tekintetében főleg a papírok átruházhatósága bir kiváló jelentőséggel, mely szempontból nem-forgatható, rendeletre és bemutatóra szóló értékpapírokat lehet megkülönböztetni. Nem forgatható papíroknak — ú. n. rectapapiroknak — azon értékpapírokat nevezzük, melyek határozott névre vannak kiállítva olyképen, hogy azoknak hátirat útján való továbbadása ki van zárva. Ha a papírok mégis átruháztatnak, az átruházás nem bir oly joghatálylyal, hogy a jogutód ennek folytán saját nevében és saját jogánál fogva közvetlen viszonyba lépne a kötelezetthez ; hanem az átruházás egyszerű engedménynek tekintendő, melynél az engedményes csakis az engedményezőt illető jogok érvényesítésére hatalmaztatik fel, s azzal jogilag egy személynek tekintetik.2 Rendeletre szóló papírok azok, melyek vagy jogi természetüknél, vagy a tartalmukban foglalt átruházási záradéknál fogva, oly joghatálylyal ruházhatók át, hogy a jogutód közvetlen jogviszonyba lép a kötelezetthez. A birtokosi minőség igazolásánál, a papír tényleges birtokán kívül annak tartalma szolgál irányadóul, melynek átruházása esetén az átszármazást is fel kell tüntetnie. Bemutatóra szóló papíroknak azok neveztetnek, melyekben a papír értékesítésére jogosított személyként vagy senki, vagy annak bemutatója jelöltetik ki. E papírok tulajdona puszta birtokkal szereztetik meg, a nélkül, hogy a tényleges birtokosnak viszonya az átruházóhoz figyelembe jönne ; ugyanazért a bemutatóra szóló papir kiállítója egyedül a tényleges birtokossal áll viszonyban, s azok irányában, kiknek kezén a papir előzőleg forgott, semmiféle jogviszonyba sem lép, azok irányában őt kötelezettség nem terheli.3 1 Egyéb osztályozásra 1. Nagy i. m. II. 130. §. 2 L. Nagy i. m. II. 131. §. meghatározása szerint rectapapir az, a melynél az adós közvetlenül csak a megnevezett hitelezővel lép viszonyba. — L. pld. a német ptkv. 806. §-át. 3 L. Apáthy i. m. 572. s köv. 1.; Nagy i. m: II. 132. s 133. §§.; Kiss M. i. h.; Endemann i. m. 196. §., a német ptkv. 793—808. §§-hoz; Kuhlenbeck i. m. II. 21. §.; a magyar ptkv. tervezet 1761. §. e részben a kereskedelmi törvény szabályait kívánja itt alkalmazni. — A szoros értelemben vett bemutatóra szóló papírtól meg kell különböztetni, az ú. n. minősített igazoló papirt, (qualificirte Legitimationsurkunde ; másként még hinkende, unvollkommene Inhaberpapiere-nak is nevezik), a melynél a hitelező úgyan meg van nevezve, de a melynél az adós e mellett fentartja azon jogot, hogy ennek daczára bármely bemutatónak eszközölje a teljesítést; így a takarékpénztári betétkönyveknél; 1. német ptkv. 808. §., s magyar ptkv. tervezet 1161. §. — A takarékpénztári betétkönyvek jogi megítélésére nézve 1. különben Nagy