Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Második rész: Különös rész. A vagyonjog
560 dések, melyek teljesítése bíróilag nem követelhető ; de a teljesítés után a szerződés tárgyának vagy értékének visszatérítése nem követelhető.1 Hasonló az eset, a mikor valaki kiskorúságában vállalt érvénytelen kötelmet nagykorúságának elérte után teljesít.2 Az ily kötelmek előre s általános szabályok szerint szorosan meg nem határozhatók, és a fenforgó körülmények, illetőleg a fenforgó eset természete szerint bírálandó meg, hogy az illető természetszerű kötelmet teljesített akkor, a midőn valamit teljesített? 3. A polgári és a kereskedelmi kötelmi jog. A törvényhozások a kereskedelmi ügyletekre nézve, tekintettel ezeknek sajátságos jellegére, különleges szabályokat állítanak fel, legalább anynyiban, a mennyiben azt ezen jellegük folytán szükségesnek tartják; és csak ott, a hol sem ily különleges szabályok, sem a kereskedelmi szokás nem létezik, rendelik a polgári jog általános szabályait a kereskedelmi ügyletekre is irányadóknak.3 Nálunk e részben a kereskedelmi törvény alkotásánál a törvényhozás még messzebb ment, mert a kereskedelmi törvény keretébe vont oly szabályokat is, melyek más országokban nemcsak a kereskedelmi ügyleteknek, hanem az általános magánjognak képezik szabályait, s nem is a kereskedelmi törvénybe, hanem az illető polgári törvénykönyvbe vannak foglalva. Hazai jogviszonyainkra való tekintettel, melyek között nemcsak a kötelmi jogra vonatkozó szabályok nincsenek codifikálva, de még megállaindokolás az id. trv. 5. §-ra útalva kiemeli, hogy a visszafizetés és beszámítás közötti különbség ezen kérdésben nem bir befolyással. — Megjegyzendő azonban, hogy az uzsora fenforgása esetén visszakövetelésnek van helye, mert itt az adós kényszer folytán fizetett. L. 1883 : 25. t.-cz. 8. §. 1 L. C. 1887 febr. 24 7272/86. Márkus I. kiad. I. 297. a fogadási öszszegnek önként, s minden kényszer nélküli megfizetése esetén, az nem követelhető vissza. 2 Régibb hazai jogunk e részben tovább ment, s a kiskorú adósságát bíróilag érvényesíthetőnek mondotta ki, ha azt nagykorúságának elérte után egy év alatt vissza nem vonta. Újabb gyakorlatunk azonban ezen szabályt mellőzi azon alapon, hogy a kiskorúságban vállalt s önmagában semmis és érvénytelen kötelezés — pld. valamely kötelezvény — nem válhatik érvényessé az által, hogy az adósként szereplő kiskorú az érvénytelen kötelezést nagykorúságának elértekor vissza nem vonja; 1. pld. C. 1884. évi 7348 Márkus I. 301.; 1897 jan. 27. I. G. 367/96. Fabiny II. 182.; 1898 febr. 17.' I. G. 463/97. ú. o. III. 268. — Zsögöd i. m. 30. 1. kiemeli, hogy ezen ú. n. revocatióra vonatkozó szabályok elavultak s közvetve abrogálva is vannak; s e részben érvként útal az 1877 : 20. t.-cz. 114. §-ra, a mely érvénytelennek mondja ki a gyámhatósági jóváhagyás nélküi kötött jogügyletet; a mire vannak különben alapítva a C. ez irányú határozatai is. — A győri ítélőtábla 1898 febr. 10. G. II. 2. Térfi II. 465. nem nyilatkozik határozottan ezen regi jogszabály hatályban léte ellen. 3 így az 1875 : 37. t.-cz. 1. §. is.
