Zlinszky Imre - Reiner János: A magyar magánjog mai érvényében különös tekintettel a gyakorlat igényeire (1902)
Második rész: Különös rész. A vagyonjog
535 Azon mérték, mely az arány miként leendő meghatározásának alapjául szolgál, aránykulcsnak neveztetik. Az aránykulcs azon alapszik, hogy a fel nem osztott közös javak és haszonvételek azon arányban illetik az egyes birtokosokat, a mely arányban birják ők a felosztott törzs-birtokot. Miután pedig hajdan igen sok esetben az egész batárbeli birtok egy földesúré volt, s utána a leszármazott örökösök a leszármazás aránya szerint osztoztak, s az osztozók egyikének-, vagy másikának része azután a családhoz nem tartozó idegenekre átszármazott; más esetekben pedig az egyes birtokrészletek már legrégibb idő óta külön s egymással soha sem osztozott családok birtokát képezték, azért az aránykulcsnak is két fő neme van ; még pedig vagy az elágazás aránya, vagy a régi házhelyek aránya. "Mivel azonban az ezen kulcsoknak alapul szolgáló adatok nem mindenkor állapíthatók meg, azért kisegítőül szolgál azon gyakorlat, a melyet a közbirtokosok a közös haszonvételekben és közös terhek viselésénél követtek; esetleg mindenki egész belső birtokának mennyisége ; és végül a mennyiben a beltelkek újabb időben szántóföldekre tett építkezések által lettek felfogva, tehát régi telepítés nem létezett, a^ összes bel- és kültelkek menynyi.sége- képezi az aránykulcsot. Vagyis e szerint az aránykulcsok a következők : 1. a belső telek utáni tartozmányokkal ellátott régi házhelyek; 2. az osztályos atyafiak, vagy ezek jogutódainak elágazása, illetőleg azoknak osztályrésze ; 3. a haszonvételekben s terhek-viselésében való gyakorlat mértéke ; 4. minden egyes közbirtokos összes valóságos belső birtokának mennyisége ; 5. minden közbirtokos összes belső és külső birtokának menynyisége. Minden a sorrendben későbbi kulcsot csak akkor lehet alapul venni, ha az előbbinek alapját képező adatok nem lennének megállapíthatók s így az illető aránykulcsot nem lehetne alkalmazni.1 1 1836 : 12. t.-cz. "2—8. §§. A jász-kúnoknál aránykulcs a mostani birtok váltságának — redeintiójának — mennyisége, miután az eredeti birtokosztás a minden egyes által fizetett váltság, redemtio frt. arányában történt; a volt Hajdúkerületekben pedig mindenki birtokának mennyisége szolgál kulcsul: 1840:30. s 31. t.-cz. Az ország erdélyi részeire nézve első sorban a közös birtoknak használatában vagy a teherviselésnél követett gyakorlat képez kulcsot, ha t. i. a birtokosok a közös birtokot, az 1871 : 55. t.-cz. megalkotása előtti, legközelebbi 32 éven át természetben és évenkint felosztva, úgyanazon mennyiségben használták; a terheket pedig egyéni kivetés útján fedezték. Ha ezen kulcsok egyikét sem lehet alkalmazni, akkor kulcsul szolgál az egyesek által birt külső és belső birtokok területe — 1871 : 55. t.-cz. 3., 4. §§.; további részletekre nézve 1. még ő. s 6. §§., — itt tehát az arányosítás nem a régi telkek száma — juxta quantitatem et numerum sessionum antiquarum, —• hanem az összes külső és belső birtokok területe szerint — juxta quantitatem bonorum — szerint történik. L. pld. C. 1883 decz. 4. 158. Dtr. VII. 133, mely úgyan korcsmajog arányosítására vonatkozik, de az általános szabályt fejezi ki. — Azonban a netán már felosztott közös birtokok, pld., szántó, legelő, vagy más felosztott haszonvételek nem vehetők valamely más közös vagyon későbbi felosztásánál alapúi, hanem minden esetben az önálló aránykulcs képezi a felosztás alapját; 1. így C. 1899 máj. 30. 1963. Dtr. III. íoly. XV. 93.
